"The wider we read the freer we become." /Jeanette Winterson/

litfan

litfan


Mark Haddon: The Curious Incident of the Dog in the Night-time /A kutya különös esete az éjszakában (2003)

2024. október 19. - Barbie66

Remek érzékenyítő regény kamaszok és felnőttek számára egyaránt, melynek főhőse, Christopher, autista. Az ő szemszögén át követjük az eseményeket, és hamar átvesszük kívülről minimum furcsának tűnő gondolkodásának logikáját. Haddon rendkívül pontosan és érzékletesen mutatja be, hogyan is küzdenek…

Tovább

John Bunyan: The Pilgrim's Progress /A zarándok útja/ (1678)

Gyorsan lepörgettem ezt az alapműnek számító vallási allegóriát - inkább kötelességtudatból, mint őszinte kíváncsiságból. Mivel annyi helyen említik, hivatkoznak rá, úgy gondoltam, hiba lett volna elsiklani felette, hiába van bennem egy zsigeri ellenérzés mindenféle vallási tárgyú munkával szemben.…

Tovább

Frank Herbert: Children of Dune /A Dűne gyermekei/ (1976)

Újra elmerültem Frank Herbert szuggesztív, filozofikus világában, aminek nagyon jót tesz, ha egy kis időre félretesszük. Annyira tömény és mindent elárasztó a stílusa, hogy néha lélegzethez kell jutni és szünetet tartani két rész között, de egy adott kötet olvasása közben is. Az első két részben…

Tovább

Oscar Wilde: The Picture of Dorian Gray /Dorian Gray arcképe/ (1890)

Érdemes volt újra elővennem Wilde sokszor idézett, számtalanszor emlegetett klasszikusát, mert sokkal többet értettem meg belőle, mint első alkalommal. Akkor azt gondoltam, hogy bőven eljárt már felette az idő, nem kapcsolódik a mai korhoz, most viszont rájöttem, hogy nagyon is sok mondanivalója van…

Tovább

Frank Herbert: Dune Messiah /A Dűne messiása/ (1969)

Most, hogy a filmváltozat második része hamarosan a mozikba kerül, gyorsan elolvastam a könyvsorozat következő kötetét, nehogy befolyásoljanak a filmvásznon látottak. Közben viszont eszembe jutott, hogy az első film nagyjából a könyvváltozat felét dolgozta fel, így még az is lehet, hogy a Dune…

Tovább

Andrzej Sapkowski: A tó úrnője /Vaják 7./ The Witcher 7./ (1999)

Már minden megvolt egyszer, már minden megtörtént egyszer. És már mindent megírtak egyszer. Egy sorozat utolsó részét olvasni - ha igazán tetszett a történet - keserédes érzés. Egyszerre várjuk, hogyan is végződnek hőseink kalandjai, és sajnáljuk, hogy többé nem olvashatunk róluk. Ha tényleg…

Tovább

Andrzej Sapkowski: Tűzkeresztség /Vaják 5./The Witcher 5./ (1996)

Nincs mese, a blogon folytatódik a Vaják-őrület a 2024-es évben is, és most már tényleg nem nyughatok, amíg a sorozat végére nem érek. Vannak ugyan könyvek, amik sokkal régebben ücsörögnek már a várólistámon, de az olvasás nem lehet egy végletekig precízen megtervezett tevékenység, hagyni kell…

Tovább

Andrzej Sapkowski: Tündevér /Vaják 3./The Witcher 3./ (1994)

Annyi szerencsétlen könyvválasztás után eldőlni látszik, hogy az évet Sapkowski fantasy-sorozatával fogom zárni. Egész egyszerűen nem esik most jól sem a klasszikus, sem a szépirodalom, de egy igényes kalandregény, aminek ráadásul már ismerem az előzményét, biztos választásnak tűnt. Így is lett, két…

Tovább

Frank Herbert: Dune /A Dűne/ (1965)

Tüdőm beszívja az Idő szelét,melyben sívó homok szitál… Ideje volt már szerét ejteni a sci-fi klasszikus elolvasásának, noha sejtettem előre, hogy nem fogja könnyen adni magát. Mi is lenne kézenfekvőbb, mint a regény fő helyszínéül szolgáló sivataghoz hasonlítani: látszólag egy élettelen,…

Tovább

Stephen King: Joyland (2013)

Furcsa ilyet írni egy Stephen King-regényről, de igazán kellemes élmény volt elolvasni. A mester ezúttal félretette a horrort, a véres részleteket, és írt egy laza krimit, minimális természetfölöttivel. Szinte már „feel good”- regénynek is beillik, annyira szívderítő volt egy-egy epizód. A Joyland…

Tovább

Ian McEwan: The Daydreamer /A képzelgő/ (1994)

Nehéz meghatározni a könyv célközönségét, mert elvileg ez egy felnőtteknek szóló gyerekkönyv, de bizonyos kor fölött szerintem gyerekek kezébe is adható. Mondjuk inkább úgy, hogy olyan felnőtteknek való, akik még halványan fel tudják idézni gyerekkori énjüket, illetve azoknak a gyerekeknek is…

Tovább

Christopher Paolini: Inheritance /Örökség/ (2011)

Tavaly januárban vágtam bele Eragon kalandjaiba, és lapoztam fel az Örökség-ciklus első regényét. Először a kíváncsiság hajtott, hogy lássam egy zseninek kikiáltott kamaszfiú szárnypróbálgatásait a fantasy műfajában. Aztán a sorozat többi részét olvasva szépen előjöttek a bosszantó gyengeségek, így…

Tovább

Jókai Anna: Ne féljetek (1998)

Végre megtört a jég, és egy olyan könyv akadt a kezembe, ami lekötött, elgondolkodtatott és megérintett. Nem is tudtam sokáig húzni a kiolvasását, az oldalak csak peregtek egymás után. Pedig nem volt könnyű olvasmány, hiszen nem voltak benne látványos, akciódús jelenetek, vagy pörgős párbeszédek,…

Tovább

Christopher Paolini: Brisingr (2008)

Paolini tovább ráncigálja a még mindig kitartó olvasókat az innen-onnan összelopkodott fantasy-világába. Ha nem lenne rutinom a számomra teljesen közömbös könyvek átrágásában - amit a bölcsészkaron töltött éveknek köszönhetek - már félredobtam volna az egész Eragon-sztorit. Nagy felelőtlenség lett…

Tovább

Szepes Mária: A Vörös Oroszlán (1946)

Szepes Mária nevét eddig csak a gyerekeimnek olvasott Pöttyös Panni könyvekből ismertem, és meglepve fedeztem fel, hogy a termékeny írónő munkásságának ez mennyire kis szelete csupán. Művei közt akadnak versek, fantasztikus regények, forgatókönyvek és ezoterikus munkák is. Fő művének A Vörös…

Tovább

Alberto Moravia: La disubbidienza /Az engedetlenség/ (1948)

Mostanában valahogy megtalálnak az útkeresésről, a társadalmi szerepek lerázásáról szóló könyvek. Updike Rabbit-je és Szerb Antal Mihálya már férfi korukban szembesülnek a dilemmával, amit a társadalmi elvárások és a saját álmaik, személyiségük közti konfliktus okoz - Moravia főhőse, Luca viszont…

Tovább

Daphne du Maurier: Rebecca /A Manderley-ház asszonya/ (1938)

Pedig olyan szépen indult minden... ifjú hősnőnk Monte Carlóban megismerkedik egy gazdag, jóképű férfivel, aki szinte rögtön megkéri a kezét, és a nyaralásból már házaspárként térnek vissza a férfi angliai birtokára, Manderley-re. Ez lehetne egy habkönnyű, nyári ponyvácska kezdete is, de az írónő…

Tovább

Honoré de Balzac: Goriot apó (1835)

Könyörtelenül őszinte, fájdalmasan realista regény, mely eredetileg a 19. századi párizsi nemesség romlottságát, álszentségét vette célba, ám társadalmi éleslátása a mai napig érvényes megállapításokra jutott. Balzac már azzal megadja könyv alaphangulatát, hogy a legbölcsebb (és legcinikusabb)…

Tovább

Christopher Paolini: Eldest /Elsőszülött/ (2005)

Az örökség-ciklus második része világossá tette számomra, hogy ez egy olyan ifjúsági regény, amit csak a célközönség képes maradéktalanul élvezni. Paolini nem tudta felülmúlni magát az első részhez képest, a "tini-zseni" felhajtás pedig már régen kifulladt, annál is inkább, mert már bőven a húszas…

Tovább

Christopher Paolini: Eragon (2002)

Régóta kíváncsi voltam már a mindössze 15 éves szerzőjéről elhíresült fantasy-sorozatra. Sokan A gyűrűk urához hasonlítják, és mivel az egyik kedvenc regényemről van szó, minden hozzá mért könyvet fenntartásokkal kezelek. Paolini négy részesre duzzasztott, Az örökség címet viselő regényfolyamával is…

Tovább

Italo Calvino: Il sentiero dei nidi di ragno /A pókfészkek ösvénye/ (1947)

Alberto Moravia, Cesare Pavese és Elio Vittorini illusztris társaságához csatlakozva Italo Calvino első regénye is egy neorealista, háborús mű. Természetes, hogy a 40-50-es évek irodalmát meghatározza a II. világháború, és az íróknak az átéltek vagy látottak szolgáltatták a regényeik témáját. Mégis…

Tovább

Stephen King: Firestarter /A tűzgyújtó/ (1980)

King egy korábbi, már-már klasszikusnak számító regénye került sorra, ami bőven tartogat izgalmakat, de közben el is gondolkodtat. A regény központi motívuma az emberi elme - ez persze King legtöbb művéről elmondható, de ezúttal nem pusztán a félelemkeltés céljából vájkál a tudatalattinkban, hanem…

Tovább

J. M. Coetzee: Youth (2002)

"Mindenkiben ott rejtőzik egy megírásra váró könyv" hallottam egyszer valahol, és Coetzee regényét olvasva egyből beugrott ez a mondat. A Youth főhőse ugyanis másra sem vár, minthogy végre megírja élete művét - verset, regényt, akármit, ám az ihlet, a sugallat sehogy sem akar jönni, és közben elmegy…

Tovább

Nagy Boldizsár (szerk.): Meseország mindenkié (2020)

Épp a homofóbia-ellenes világnapon fejeztem be annak a könyvnek az olvasását, ami homofób körökben a tavalyi év legnagyobb botrányát kavarta. Mások fizetnek ekkora hírverésért amit ez a mesegyűjtemény - igaz, negatív előjellel - kapott. Bevallom én is a nagy felháborodás hatására vettem meg,…

Tovább

Nathaniel Hawthorne: The Scarlet Letter /A skarlát betű/ (1850)

Ritkán fordul elő, hogy egy regény főhősével, világával, mondanivalójával nem tudok azonosulni, de A skarlát betű második nekifutásra sem nyert meg magának. Mérhetetlenül cinikus énem végig azt szajkózta a fejemben, hogy egy kis szex miatt ennyit kell szenvedni? Ráadásul csak a nőnek kell minden…

Tovább
süti beállítások módosítása