A Nápolyi regények harmadik részéhez értem, ami ugyanazon a hőfokon izzik tovább, mint az első két kötet. Elena és Lila immár felnőttek, sőt, családanyák lettek. Bár fizikailag sokszor távol vannak egymástól, továbbra is igyekeznek tartani a kapcsolatot - hogy ez mennyire van jó hatással rájuk, az…

A Rizsporos hétköznapok sorozat szerzője ebben a kötetben nem hétköznapi nők mindennapjait tárja elénk, hanem híres-hírhedt nők renoméját igyekszik helyreállítani. Ez legalább ugyanannyira hiánypótló vállalkozás, mint a láthatatlan történelem megidézése: asszonyok, feleségek, lányok sorsán keresztül…

Elég sokáig halogattam A szolgálólány meséjének második részét, de az írónő sem kapkodta el: 35 évet várt a legendás első rész folytatásával. Meg tudom érteni, hiszen nagyon felkavaró, tabudöntögető témáról van szó. Egy kis emlékeztető: A szolgálólány meséje egy olyan disztópikus világot tár elénk,…

Most kell erősnek maradni, és nem rávetődni a Nápolyi regények következő részére, hanem tartani magamat az olvasási tervemhez. Nagy a kísértés, hogy egy lendülettel elolvassam az egész regényciklust, annyira magával ragadó a történet, a szereplők dinamikája. Ferrante mesterien ötvözi a melodrámát és…

Minden nyáron igyekszem legalább egy "nagy klasszikust" beiktatni az olvasmányaim közé, mert ilyenkor több időm van belassulni és elmerülni a több száz éves féltéglák világában. Tavaly így sikerült a Middlemarch-ot újraolvasnom, idén viszont egy számomra új és ismeretlen, de nem kevésbé híres…

Jean Brodie egy igazán megosztó személyiség: tanítványai bálványozzák, kollégái és felettesei féltékenyek rá - de abban mindannyian egyetértenek, hogy a 40-es éveiben járó tanárnő igazi egyéniség. Hogy ezt az egyediséget miként fogadja be a 30-as évek képmutató Edinburgh-i társadalma (sehogy), és…

A Nápolyi regények ciklus első része két barátnő, Elena és Lila gyerekkorát, megismerkedésük történetét és felnőtté válásukat dolgozza fel. Mindezt a narrátor, Elena szemszögéből láthatjuk, akinek keresztneve megegyezik a szerzőével, ráadásul ő maga is írónő... lehetséges, hogy önéletrajzi ihletésű…

A Moll Flanders sikerén felbuzdulva Defoe egy szinte teljesen ugyanolyan regényt írt 2 évvel később. A kor nagy slágerének számító ál-önéletrajzok egy-egy -finoman szólva- szokatlan női életutat tárnak elénk. Moll és Roxana a bűnbeesett, bukott nők elrettentő példái, ám egyúttal az erős, független…

Egy igazán hiánypótló kötet ez a nők helyzetének társadalomtörténetéről, ami ugyan egy kissé bulváros, de mégis megalapozott és szemet gyönyörködtető kivitelezésű. Alapját az ugyanezt a címet viselő blog bejegyzései alkotják, melyek tényanyagára Budai történelmi kutatásai közben bukkant. Ezek a…

Németh László most már sokadjára bizonyítja be számomra, hogy a női lélek nagy ismerője - és nem csupán ismeri, hanem képes érzékletesen be is mutatni azt az olvasónak. Kárász Nelli és Kurátor Zsófi alakja mellé emelkedik Égető Eszteré, aki a három karakter közül a "legszentebb". A falusias…

Nehéz úgy kritikát megfogalmazni, hogy tudom milyen jó könyvet olvasok, de mégsem tetszik. Tudom, hogy jó a könyv, mert zseniális a felépítése (amire igazából csak a végén jövünk rá), mert nő és férfi kapcsolatát boncolgatja, de nem közhelyesen és mert ritka, hogy női szerző férfi narrátort…

Kognitív disszonancia redukció. Ez a veretes kifejezés jutott az eszembe nagyjából a századik oldal után - amikor már azért nem hagyja abba az ember az olvasást mert annyi időt és energiát beleölt a kötetbe. Aztán ha nagy nehezen, hosszú hetek kitartásával átverekedte magát rajta, akkor meg már…

Zolát olvasni sosem egy lélekemelő élmény, regényei az emberi természet legvisszataszítóbb vonásait szokták ábrázolni, a 19. századi Franciaország társadalmi viszonyai közé ágyazva, de saját korán jóval túlmutatóan. Míg a Patkányfogóban egy jószándékú, szorgalmas nő lezüllését nézhetjük végig, addig…

Annyi szerencsétlen könyvválasztás után eldőlni látszik, hogy az évet Sapkowski fantasy-sorozatával fogom zárni. Egész egyszerűen nem esik most jól sem a klasszikus, sem a szépirodalom, de egy igényes kalandregény, aminek ráadásul már ismerem az előzményét, biztos választásnak tűnt. Így is lett, két…

Micsoda év volt az 1987-es! Nem elég, hogy e sorok írója világra jött, ráadásul még olyan remekművek is ekkor jelentek meg, mint Winterson-tól a The Passion, Murakamitól a Norwegian Wood, King-től a Tortúra, Faludytól a Pokolbéli víg napjaim, McEwan-tól a The Child in Time, és végül Szabó Magdától…

Két szépirodalmi küszködés között szerettem volna valami kevésbé fajsúlyosat olvasni, így esett a választásom az elmúlt évek egyik legfelkapottabb, filmfeldolgozást is "kiérdemlő" thrillerére. Néhány éve tényleg mindenki ezt regényt olvasta, beszélt róla vagy a filmet kritizálta, de én ebből…

Comedy is tragedy that happens to other people. Avagy a komédia olyan tragédia, ami másokkal történik - ez egy igen jellegzetes idézet Angela Carter művéből, ami több szempontból is remekül illik hozzá. Egy idős hölgy nosztalgiázását olvashatjuk, amely során olyan családi titkok tárulnak fel…

Eddigi olvasmányaim alapján egészen elképesztő irodalmi ív látszik kirajzolódni a nők házasságtörésének témakörében, amibe Flaubert regénye tökéletesen beilleszthető. Voltaképpen a nők házasságban és társadalomban betöltött szerepének változását követik nyomon, ami kevesebb, mint egy évszázad alatt…

Annyival több van ebben a regényben a megbotránkoztató epizódoknál, ami mindenkinek elsőre eszébe jut róla! Persze nem lehet letagadni, hogy Connie (Lady Chatterley) és Mellors rengeteget szexelnek benne, még többet beszélnek a szexről, virágokat fűznek egymás fanszőrzetébe, sőt, még nevet is adnak…

Elképzelni sem tudom, mekkora bátorság kellett ennek a könyvnek a megírásához. Szembe kellett hozzá nézni a feldolgozatlan traumákkal, régi sérelmekkel, a soha nem múló gyásszal. D. Tóth Kriszta ugyanis saját, korán elvesztett édesanyja bőrébe bújva idézi fel az asszony életét: fiatalságát, élete…

Egész egyszerűen nem értem, hogy ez a könyv miért nem jelent még meg magyarul? Valahányszor egy remek angol nyelvű könyvet találok, aminek nincs magyar fordítása, hálát adok a sorsnak, hogy el tudom olvasni az eredetit, de egyúttal bosszankodom is, hogy a környezetemben senkivel sem tudom megosztani…

Kíváncsian vágtam bele Smith regényébe, bár a korábban tőle olvasott White Teeth nem győzött meg maradéktalanul, mégis úgy éreztem, hogy az írónőnek van még mondanivalója. Ebben a művében téma valóban akadt bőven, de valahogy megint hiányzott a fókusz. Szerencsére a Belsey család tagjai iránt…

Ezt a könyvet is olvastam már egyszer, és ugyanúgy, ahogy Az éjfél gyermekei esetében, itt is éreztem, hogy még nem állok készen rá, nem tudom teljes valójában értékelni. Amikor újra elővettem, rögtön tudtam, hogy most jött el a mi időnk. A Nobel-díjas Márquez világhírű művével szemben senki nem tud…

Más körülmények között, amikor nem a szomszédban dúló háború pusztításaival szembesülünk naponta a hírekben, talán méltóbban tudnám értékelni Wharton regényét, így azonban az amerikai arisztokrácia ügyes-bajos dolgai eltörpülnek, nevetségessé válnak a jelen emberi katasztrófái mellett. Pedig akad…

Nehéz szavakba önteni, mit is gondolok erről a könyvről, ami az írónő első és utolsó regénye is egyben. A fő gondom az, hogy mennyire befolyásolja a kötet megítélését a tény, hogy a megjelenése után nem sokkal Sylvia Plath 30 évesen öngyilkos lett. Ha nem lenne ez a végtelenül szomorú önéletrajzi…