A brit írónőtől már megszokott rövid, de annál tartalmasabb regényt olvastam el egy röpke délután alatt. Winterson talán az egyetlen szerző, akinek megbocsátom, hogy a stílus, az esztétika a történet rovására megy, ugyanis olyan csodaszép, kristálytisztán megformált mondatok, bekezdések kanyarognak…
Sajnos ezúttal nem azt kaptam az egyik kedvenc írómtól, amit vártam, valahogy felborult az egyensúly a történetvezetés és a mondanivaló átadása között. Winterson mindig is jól idézhető, magvas gondolatokkal tűzdelte tele regényeit, ám ezúttal mintha csak összefűzte volna ezeket egy szinte összefüggő…
Winterson újabb tabukat döntöget: a szexualitás és a nemek szerepeinek kérdései után most a vallás felé fordult. Egy olyan szimbolikus világba kerülünk, ahol Noé és családja celebekként tűnnek fel, és az egész özönvíz-téma egy show része. Persze az emberek tényleg vízbe fulladnak körülöttük, ám ezt…
Azt hiszem, egy időre kivégeztem az írónő műveit, de hiába olvastam mostanában több könyvét is, egyiket sem lehet sablonosnak nevezni. A legutóbbi, Sexing the cherry - a cím amúgy nem olyan egyértelmű, mint ahogy elsőre tűnik, a cseresznyefa "nemének" megállapítására vonatkozik, tehát több köze van…
Mostanában eléggé elhanyagoltam a blogomat, és az olvasást is, de ennek megvolt a maga oka: a szakdolgozatomat írtam. Ezért a billentyűzetet, amikor csak lehetett, elkerültem, az olvasásról meg lelkiismereti okokból voltam kénytelen lemondani. Na de szerencsére elkészültem, úgyhogy újult energiával…
Egy letagadhatatlanul önéletrajzi ihletésű regény, mely számomra ismét azt az üzenetet hordozza, hogy a vallás kegyetlenül megnyomoríthat egy embert. A regény főhőse, Jeanette (!) egy szűk, erősen vallásos közösség tagjaként nő fel, édesanyja vallási műsorokat hallgat a rádióban, és a helyi közösség…