"The wider we read the freer we become." /Jeanette Winterson/

litfan

litfan


Émile Zola: Nana (1880)

2024. augusztus 18. - Barbie66

Zolát olvasni sosem egy lélekemelő élmény, regényei az emberi természet legvisszataszítóbb vonásait szokták ábrázolni, a 19. századi Franciaország társadalmi viszonyai közé ágyazva, de saját korán jóval túlmutatóan. Míg a Patkányfogóban egy jószándékú, szorgalmas nő lezüllését nézhetjük végig, addig…

Tovább

Oscar Wilde: The Picture of Dorian Gray /Dorian Gray arcképe/ (1890)

Érdemes volt újra elővennem Wilde sokszor idézett, számtalanszor emlegetett klasszikusát, mert sokkal többet értettem meg belőle, mint első alkalommal. Akkor azt gondoltam, hogy bőven eljárt már felette az idő, nem kapcsolódik a mai korhoz, most viszont rájöttem, hogy nagyon is sok mondanivalója van…

Tovább

Henry David Thoreau: Walden (1854)

"Grabowski kész. Kilépett, meghasonlott. Thoreau-t olvas és nyers koszton él."  Végre fény derül arra, hogy ki is az a titokzatos "toró", akit a Macskafogóban emlegettek. Nem más, mint a szerző, aki amerikai diákok generációinak életét keserítette meg. Aki állítólag kivonult a természetbe, és ott…

Tovább

Sir Arthur Conan Doyle: The Adventures of Sherlock Holmes /Sherlock Holmes kalandjai/ (1892)

Kevés ismertebb figurája van az angol irodalomnak, mint a folyton pipázó, állandóan okoskodó és minden rejtélyt megfejtő Sherlock Holmes. A számtalan folytatást, újraértelmezést és filmes feldolgozást megért karaktert alakította már Robert Downey Jr. és Henry Cavill is (hogy csak a legújabbakat…

Tovább

Gustave Flaubert: Madame Bovary /Bovaryné/ (1857)

Eddigi olvasmányaim alapján egészen elképesztő irodalmi ív látszik kirajzolódni a nők házasságtörésének témakörében, amibe Flaubert regénye tökéletesen beilleszthető. Voltaképpen a nők házasságban és társadalomban betöltött szerepének változását követik nyomon, ami kevesebb, mint egy évszázad alatt…

Tovább

Jules Verne: Utazás a Föld középpontja felé (1864)

Mivel a regény eredetileg francia nyelven íródott, ezért választhattam, hogy az angol vagy a magyar fordítását olvasom-e el. Szerencsére az utóbbi mellett döntöttem, mert a rengeteg tudományos zsargonba még angolul is beletört volna a bicskám. Pedig ezek a geológiai, földtörténeti eszmefuttatások…

Tovább

H. G. Wells: The War of the Worlds /Világok harca/ (1898)

Különleges élmény egy műfaj első úttörőjét olvasni, egyrészt érdekes, hogy mekkora utat tud bejárni egy irodalmi stílus, másrészt viszont a kezdeti csetlés-botlások kissé illúziórombolók is tudnak lenni. A Világok harca egy megannyi feldolgozást megélt, műfajteremtő sci-fi klasszikus, miközben éppen…

Tovább

Thomas Hardy: Jude the Obscure /Lidércfény/ (1895)

Mind a könyv, mind pedig a főszereplő körülbelül 50 évvel előzi meg a korát - és szenvedik el ennek minden gyötrelmét. Hardy regénye a maga korában arcpirítóan szókimondónak számított, olyan társadalmi alapintézményeket rántott le a piedesztálról, mint a házasság, az egyház vagy az oktatás. Manapság…

Tovább

Henry James: The Turn of the Screw /A csavar fordul egyet/ (1898)

A horror műfaja nagyon messzire jutott ősétől, a 19. századi kísértethistóriáktól: akkoriban még a szellemek is rendkívül udvariasak és visszafogottak voltak. Rémisztgetésük kimerült annyiban, hogy bekukucskáltak az ablakon vagy egy tó túlpartjáról néztek meredten. Sötét ruhás nők, sápadt arcú…

Tovább

Charles Dickens: Our Mutual Friend /Közös barátunk/ (1865)

Elérkeztem az utolsó Dickens-regényhez, két értelemben is: egyrészt ez az író utolsó befejezett műve, másrészt (a Twist Olivér újraolvasásán kívül) ez az utolsó könyv, amit terveim szerint el akartam olvasni tőle. Nem sikerült. Körülbelül 200 oldal után feladtam a harcot, és elengedtem ezt a könyvet…

Tovább

Charles Dickens: Hard Times /Nehéz idők/ (1854)

Ebben a könyvében Dickens nem egy fiatal főhős felnőtté válását és fejlődését helyezi a középpontba, hanem egy általánosabb problémát választott témául. A modern angol társadalom materialista, földhözragadt világszemléletét állítja pellengérre. Egy olyan családot mutat be, ahol az édesapa minden…

Tovább

Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: A Karamazov testvérek (1880)

Az egyik legszebb szülinapi ajándékom idén az, hogy végre befejeződött ez a gyötrelmes, iszonytatóan hosszú könyv. A blogom elkezdésekor megfogadtam, hogy mindig az őszinte véleményemet fogom leírni még a legnagyobb klasszikusokról is, akár azt is kockáztatva, hogy emiatt műveletlennek, rossz…

Tovább

Charles Kingsley: The Water-Babies (1863)

Klasszikus angol mese, ami az utóbbi időben kegyvesztetté vált, ugyanis elég kedvezőtlen színben tünteti fel az íreket, ameriakaiakat, zsidókat és keresztényeket. Kérdés, hogy egy könyv megítélhető-e egy másik kor értékei szerint, azaz modern korunk hipertoleráns, polkorrekt világfelfogása…

Tovább

Louisa May Alcott: Jo's Boys /Jo fiai/ (1886)

A March-család történetének befejező része, amiben nyomon követhetjük a felnövekvő második generáció kalandjait. Az előző kötetben bemutatott magániskola igazi kulturális intézménnyé nőtte ki magát, és bár több diák fogadására már nem szívesen vállalkozik Jo, az egykori szeleburdi lány, állandó…

Tovább

Louisa May Alcott: Little Men /Fiatalurak/ (1871)

Az amerikai szerző saját örömére megírt, tanulságos kis epizódokból álló kötetét olvastam legutóbb. Az első két rész (Kisasszonyok, Jó feleségek) után valószínűleg képtelen volt elhagyni karaktereit, ezért inkább továbbszőtte történetüket. Pontosabban tovább foglalkozott velük - történetről,…

Tovább

Charles Dickens: Bleak House /Örökösök/(1853)

Egy újabb könyv, amit egyszerűen képtelen voltam végigolvasni - pedig tényleg mindent megpróbáltam - és egy idő után már nem is akartam eljutni az utolsó lapig. Egy 1200 oldalas kötetnél ha a 300. oldalig nem történik semmi meggyőző, akkor már nem is fog, nekem pedig túl hosszú az olvasmánylistám…

Tovább

Louisa May Alcott: Good Wives /Jó feleségek/ (1869)

A March-lányok felnőttek, és szép sorban férjhez mennek. Eközben a Kisasszonyok gyermeki ártatlanságát és az apró-cseprő gondjait sokkal komolyabb és súlyosabb kérdések váltják fel. Ne gondoljuk persze, hogy az írónő szakított volna édes-bájos stílusával, vagy moralizáló hajlamával, inkább csak egy…

Tovább

Charles Dickens: A Tale of Two Cities /Két város regénye/ (1859)

Dickens ezúttal nem sanyarú sorsú angol gyerekekről írt patetikus társadalomkritikát, hanem egy másik ország nagy horderejű történelmi eseményének hatásait járta körbe. A nagy francia forradalom a modern Európa megszületésének egyik legfontosabb előmozdítója volt, ilyen mértékű lázadás a nemesek…

Tovább

Louisa May Alcott: Little Women /Kisasszonyok/ (1868)

Bizony a kissé cinikus és szarkasztikus olvasónak is szüksége van néha egy csöpp ártatlanságra. A négy March-lány bűbájos története valódi felüdülés a sok háborús, vámpíros, önmagát keresős könyv után, naiv szentimentalizmusa, kedves humora miatt gyorsan a szívébe zárja őket az ember. Köszönhető ez…

Tovább

Charles Dickens: Great Expectations /Szép remények/ (1861)

Szürke, sötét, lehangoló. Ezt láttam mostanában, ha kinéztem az ablakon, és akkor is, mikor fellapoztam ezt a könyvet. A növekvő sötétségben hamar lámpát kell gyújtani, ha az ember nem akarja eltéveszteni az útját. Dickens főhősének, Pip-nek is jól jött volna egy "lámpás", ami már egész…

Tovább

Lev Tolsztoj: Háború és béke (1869)

Ami a francia irodalomban A nyomorultak, az olaszban A jegyesek, az az oroszoknak a Háború és béke: a nagy, nemzeti regény, ami valószínűleg az összes iskolában kötelező olvasmány (és amit feltehetően az összes gyerek a háta közepére kíván). Miért is? A magyarázat rendkívül egyszerű: 1500 oldal. Ha…

Tovább

Guy de Maupassant: Bel Ami /A szépfiú/ (1885)

Egy újabb kínosan aktuális regény: hogyan érjünk el sikereket a külsőnk és a kapcsolataink segítségével, ha igazán semmihez sem értünk? Túl egyszerű lenne a mai világ celebjeivel párhuzamba állítani Maupassant főhősét, Duroy-t, pedig csak annyi a különbség köztük, hogy más közönségnek próbálják…

Tovább

Rudyard Kipling: The Jungle Book /A dzsungel könyve/ (1894)

Újabb gyerek-klasszikussal bővült a listám, ráadásul egy olyan darabbal, amit már az óvodában is lapozgattam. Talán épp akkor fogtam először "igazi" könyvet a kezembe, bár olvasni még nem tudtam, nagy igyekezettel forgattam a lapokat. Ezt a már-már történelmi pillanatot próbáltam felidézni, de…

Tovább

Boleslaw Prus: A fáraó (1895)

A lengyel szerző nem kevesebbre vállakozott, mint hogy egy 5000 éves civilizáció egyik nagy fordulópontját tárja elénk. Hatalmas történelmi és művészeti ismeretanyagát sikerült egy fordulatos és izgalmas regénnyé gyúrnia, amiből nem hiányzik az ármány, a cselszövés, de a társadalomkritika sem.…

Tovább

Lev Tolsztoj: Anna Karenina (1877)

Anna Karenina története tökéletes példázata annak, hogyan teszik tönkre az egyén életét az ostoba társadalmi konvenciók és a képmutatás. Főhősünk egy olyan kor szülötte, melyben a nők csak akkor értek valamit, ha férjük volt - a kapcsolat minősége nem számított - minden más esetben kiközösítette…

Tovább
süti beállítások módosítása