Megdöbbentően reális szatíra, ami egy banálisan egyszerű ötleten alapul: mi lenne, ha valamilyen úton-módon Hitler visszatérne a mai Németország politikai-társadalmi életébe? A könyv végig egyes szám első személyben íródott, a náci diktátor a főhőse és egyben narrátora is a történetnek. Gondolatait, reakcióit olvasva nem várat sokáig a felismerés, hogy ez az "ember" nem csak megszállott, hanem zseniális interperszonális készségekkel is rendelkezik. Remekül tudja manipulálni az embereket, illetve rendkívül gyorsan képes pontosan felmérni a személyiségüket, erősségeiket és gyengéiket.

Ahogy hetven év elteltével igyekszik feltérképezni a modern Németország újdonságait, fájdalmas éleslátással világít rá mai társadalmunk égető kérdéseire, megoldatlan problémáira. Néhol komikus jeleneteket is olvashatunk, ám hamar megdermed a mosoly az arcunkon, ahogy azt látjuk, hogy Hitler egyre kényelmesebben mozog a médiában. Saját show-műsort kap a televízióban, weboldalt és YouTube-csatornát működtetnek a nevével fémjelezve. És gyűlnek a lájkok, nő a nézettség, a Führer-t "veszik, mint a cukrot". Először még mindenki stand-up humoristának nézi, aztán szép lassan politizálódik, miközben a társadalom reakciói értetlenségből, elutasításból átcsapnak rajongássá. Végül pedig odáig fajulnak az események, hogy a demokratikus, multikulturális Németország pártjai ostromolják Hitlert, hogy csatlakozzon hozzájuk, egy kiadó pedig hatalmas pénzt kínál, hogy újra könyvet írjon nézeteiről. 

Vermes könyvében az a legfélelmetesebb, hogy a benne leírtak akár valóra is válhatnának, annyira pontosan képezi le a társadalom és a média működési elveit. Szerencsére hetven éve kéznél volt egy pisztoly...