"The wider we read the freer we become." /Jeanette Winterson/

litfan

litfan

Theodore Dreiser: Sister Carrie /Carrie drágám/ (1900)

2021. október 13. - Barbie66

sister_carrie.jpgAmiről ez a regény szólt, az az amerikai álom aprópénzre váltása, az emberi kapcsolatok beárazása. A "mindenki annyit ér, amennyije van" elve mentén szerveződő, szárnyait bontogató kapitalista társadalom útvesztőiben bolyongó szereplők részletes ábrázolása sem tud szimpátiát ébreszteni irántuk. Hiányoznak az érzelmek, a stílus, valami "íz" az egész szövegből. Dreiser valami fontosat akart elmondani három ember történetén keresztül, ám ehhez nem volt elég maga a cselekmény, hanem bőségesen megtűzdelte társadalmi-erkölcsi eszmefuttatásokkal is. Akár még érdekes is lehetett volna ez a kitekintés a századfordulós USA (azon belül is Chicago és New York) világába, de ezek az epizódok egy már amúgy is jócskán túlírt történetet szakítottak meg.

Carrie, az egyszerű, vidéki lány útkeresése adja a fő cselekményszálat, a köré szerveződő két férfi karakter, Drouet és Hurstwood pedig három főssé egészíti ki a szereplőgárdát. Természetesen bőven akadnak mellékszereplők is, kisebb-nagyobb jelentőséggel, de a fókuszban ez a három karakter áll. Sokat elárul a könyv sótlanságáról, hogy bár Carrie mindkét férfival viszonyt folytat, alig találunk romantikus jelenetet, vagy az erotikának akár szikráját is. "Szerelemről szó sem volt" egyik kapcsolatban sem, Carrie valójában belesodródott mindkettőbe, és ha már ott volt, kihasználta a jómódú férfiak imádatát és az ezzel járó kényelmes életformát. Egyetlen gondolata a megjelenés, a ruhák, a divat körül forgott, és ezekért cserébe beérte a pislákoló érzelmekkel is. Vádolhatjuk ezt a kissé felszínes, naiv lányt anyagiassággal, sőt csúnyább dolgokkal is, de azért lenne ebben egy nagy adag képmutatás. A nincstelenség, éhezés elől menekülve egyszerű megoldásnak tűnik belevágni egy kompromisszumos kapcsolatba egy amúgy kellemes partnerrel, és hasonló helyzetben valószínűleg sokan ugyanígy tennének (és tesznek a mai napig is).

sister_carrie2.jpgAz már más kérdés, hogy amikor a párkapcsolat központi, a két embert összekötő eleme - a pénz - elillan, akkor villámgyorsan kiderül, hogy az egész viszony csak áthidaló megoldás volt. Valódi érzelmek híján eltűnik először a vonzalom, az érdeklődés, aztán a tisztelet és végül a bizalom is. A történet olvasata mégsem (teljesen) az számomra, hogy a bajban Carrie magára hagyja a párját, hanem inkább az, hogy ezekben a kapcsolatokban válik felnőtté és önállóvá. Kitartottból önfenntartóvá válik, övé lesz minden, amire vágyott, mire kiderül, hogy ezek csak üres, talmi dolgok, amik mégsem teszik maradéktalanul boldoggá.

Míg Carrie útja meredeken ível felfelé, addig Hurstwood, a sikeres, magabiztos üzletember elindul lefelé a lejtőn. A történetnek ez a szála volt a legjobban kidolgozott, és ez hozta meg a regény végére az addig hiányolt együttérzést is. Testközelből látni az életerős férfi szellemi és fizikai leépülését, tudva, hogy a mai napig hányan járnak hasonló (lyukas) cipőben, igazán megdöbbentő élmény volt. Hurstwood szomorú sorsa intő példa, ami rávilágít arra, milyen könnyű kipottyanni a szociális védőhálóból, milyen gyorsan a társadalom peremén találhatja magát valaki.

A bejegyzés trackback címe:

https://litfan.blog.hu/api/trackback/id/tr4816719920

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása