"The wider we read the freer we become." /Jeanette Winterson/

litfan

litfan

Anne Rice: Prince Lestat and the Realms of Atlantis (2016)

2022. május 25. - Barbie66

prince-lestat-and-the-realms-of-atlantis.jpgRégen rossz, ha az egykori kedvencét az ember már csak kötelességtudatból folytatja. Pedig sajnos ez a helyzet Anne Rice Vámpírkrónikáival - az első regények keltette lelkesedést felváltotta az unalom, majd a csalódottság. Ráadásul a Lestat herceg után tényleg azt hittem, hogy a mostani rész lesz az utolsó, de olvasás közben felfedeztem, hogy bizony van még egy kötet az egykor lenyűgöző sorozatból. Az viszont már tényleg az utolsó kell, hogy legyen, ugyanis az írónő 2021 decemberében sajnos elhunyt. Ezt a bejegyzést szántam volna egyfajta nekrológnak, de Anne Rice helyett egyelőre csak az általa létrehozott, majd lerombolt vámpírvilágot fogom temetni.

Ezt már az előző, Lestat herceg című kötetnél elkezdtem, ám sajnálatos módon a Realms of Atlantis (magyar fordítás tudtommal még nincs) csak még siralmasabb lett, úgyhogy a vámpírbirodalom hanyatlása tovább gyorsult. Temetés, nekrológ, halál - elég morbid kifejezések egy irodalmi alkotás jellemzéséhez, de egy vámpíros regény esetében talán mégis helytállóak, és egyúttal jól megragadják a sorozathoz fűződő, immár évtizedes kapcsolatom alakulását is, azt a fájdalmat, amit egy igazi rajongó él át, miközben az egyik kedvenc szerzője éppen kivégzi a kedvenc sorozatát.

Nincs mit szépíteni, a Realms of Atlantis borzalmas lett. Ugyanazokba a hibákba fut bele, mint a Lestat herceg, és még újakat is halmoz a meglévők mellé. Rice nyilvánvalóan nem tud már mit kezdeni a halhatatlan hőseivel, nem tud meghatározni egy célt, egy irányt a létezésüknek. Mindent elmondott már róluk, és ők is saját magukról. Ezért volt szükség új "fajok" beemelésére a vámpír-univerzumba: jöttek a boszorkányok, szellemek, táltosok - most pedig a földönkívüliek. Mind a vámpírlét egy-egy újabb aspektusát voltak hivatottak megvilágítani, de ehelyett csak zűrzavart hoztak az addig gyönyörűen megkomponált Vámpírkrónikákba. Úgy tűnik, Rice nem képes más lények hiteles megalkotására (talán a boszorkányok az egyetlen kivétel), neki a vámpírok az erősségei. Már a táltosok is elég bénácskára sikerültek, de a mostani történet központi szereplői, a "replimoidok" sajnos rettenetesen gagyik. A sci-fi vonal nagyon gyenge, nem áll meg a lábán: bagolyszerű idegenek emberszerű lényeket hoznak létre, hogy a Földre küldve őket elpusztítsák az emberi fajt, mert az ő szenvedésükből nyerik az erejüket (?). Közben elraboltak egy embert is, akit jól felturbóztak rendkívüli képességekkel, de ő ahelyett, hogy kiirtaná az emberiséget, megépíti Atalantaya (Atlantisz) városát. És hogy mi köze ennek az egésznek a vámpírokhoz? Mindössze annyi, hogy az ufók által felpimpelt ember nem más, mint Amel, akit eddig a vérszívók kollektív szellemeként ismertünk, és aki jelenleg épp Lestat testében lakik. Ez a felfedezés lehetővé teszi a vámpírok számára, hogy lecsatlakozzanak a "központi szerverről", és önálló, független lényként éljenek tovább, akik nincsenek kitéve Amel szeszélyeinek. Aki nem ismerős Rice világában, annak mindez nettó baromságnak hangzik - és sajnos a megrögzött rajongóknak is.prince-lestat-and-the-realms-of-atlantis2.jpg

A Lestat herceg kritikájában hiányoltam a tudományos megalapozottságot (illetve annak a látszatát) - hát most megkaptam: kétségbeesett kísérleteket egy-egy túlhaladott pszichológiai elmélet felhasználására, hogy valahogy tető alá kerüljön ez a katyvasz. Repkednek a parapszichológiai, ingoványos biotechnológiai fogalmak, mint az asztráltest vagy az ezüstszál (ez köti össze a testet és a lelket), és számtalan más finomság. Egyik sem elég jó, és soha nem is lesz képes a tudomány magyarázatot adni a vámpírok létezésére, mert egyrészt ugye nincsenek, másrészt nincs is rá szükség. A vámpírok az emberek titkos vágyainak, félelmeinek a kivetülései, olyan kitalált lények, akiknek a titok, a misztikum a fő jellemzője. Nem hiába kapcsolják őket össze a sötétséggel, hiszen természetfeletti lényük mégiscsak félhomályban válik valamennyire hihetővé. Boncasztalra kiterítve, neonfény alatt hamar nevetségessé, hiteltelenné válnak. Rice pedig épp erre tett kísérletet és bukott bele csúfosan.

A Krónikák attól volt forradalmi a horror-irodalomban, hogy Rice hidat vert a Stoker-féle, klasszikus, mondabeli ősvámpírok és a modern világ közé, törékeny egyensúlyba hozva teremtményeiben a szörnyeteget és az emberi minőséget. Zseniálisan teremtett vámpír-mitológiát, történelmi, művészeti és mitológiai műveltségét kombinálva a horror elemeivel. Vámpírjait képes volt meggyökereztetni a nyugati műveltségben, átlépve a horror műfaji kereteit, és történelmi, filozófiai, vallási kérdésekre világított rá a halhatatlan vérszívók szemszögéből. Egy idő után azonban már minden ezzel kapcsolatos témát kimerített, és ekkor kellett volna lezárni a sorozatot. Ám Rice ehelyett a tudományok, a sci-fi felé fordult, ami óriási hibának bizonyult, mert ezekben sosem tudott meggyőzőt alkotni, az alapvetően spirituális és humán beállítottságú írónő elveszett a genetikai, biológiai fejtegetésekben. És sajnos vele együtt elvesztek varázslatos vámpírjai is.

A bejegyzés trackback címe:

https://litfan.blog.hu/api/trackback/id/tr3317840047

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása