"The wider we read the freer we become." /Jeanette Winterson/

litfan

litfan

Khaled Hosseini: A Thousand Splendid Suns /Egyezer tündöklő nap/ (2007)

2019. január 02. - Barbie66

a_thousand_splendid_souns.jpgA Papírsárkányokban már képet kaphattunk arról, hogy a történelem mennyire elbánt Afganisztánnal és lakosaival, hogyan romboltak le minden szellemi, kulturális eredményt először a szovjet csapatok, majd az egymással marakodó hadurak. Láthattuk, mi történik, ha az összefogás helyett a széthúzás, a demokrácia helyett az önkényuralom és ha az őszinte vallásgyakorlás helyett az álszent fundamentalizmus lesz az uralkodó egy országban. Hosseini ezúttal egy olyan társadalmi csoport szemszögét mutatja be, akik a lehető legkiszolgáltatottabbak a politikai csatározásoknak és az eszement egyházi előírásoknak: az afgán nőkét. Mariam és Laila életén keresztül fogalmat kaphatunk arról, milyen az, amikor az ember a saját bőrén tapasztalja meg (szó szerint) a legsúlyosabb társadalmi egyenlőtlenségeket. Az iszlám világra amúgy is jellemző férfi-női kettős mérce a tálibok uralma alatt csak még jobban eltolódik, olyannyira, hogy a nőket másodrangú állampolgároknak tekintik (például a bíróságon két női szemtanú szava felel meg egy férfiének). A mindennapi élet teljesen átalakul, ellehetetlenül, és egy pokoli börtönné válik. Olyan apró mozzanatoktól kezdve, hogy a burka viselése miatt a nők elvesztik a periferikus látásukat és az utcán képtelenek biztonságosan közlekedni (még szerencse, hogy férfi kísérő nélkül amúgy sem tehetik ki a lábukat hazulról), egészen odáig, hogy gyógyszerek híján fájdalomcsillapítás nélkül végeznek el egy császármetszést, számtalan esetben látható, hogy milyen következményekkel jár egy társadalomra ráerőszakolt, elavult eszmerendszer.a_thousand_splendid_souns2.jpg

Ne gondoljuk azt, hogy ezek a szörnyűségek csak a nők életét teszik tönkre - a jóérzésű férfiak (de előbb-utóbb a kevésbé jóérzésűek is) megszenvedik, ha egy társadalom ennyire kibillen az egyensúlyából. A véget nem érő készültség, az állandósult krízishelyzet, a nélkülözés még a legvadabb hímsovinisztát is kicsinálja egy idő után. Végül mindenki csak a szeretteiért küzd, és hoz meg olyan döntéseket, amiket korábban elképzelhetetlennek tartott és - ha szerencséje volt - utólag csodálkozik, hogy mennyi mindent volt képes elviselni.

A bejegyzés trackback címe:

https://litfan.blog.hu/api/trackback/id/tr5214528920

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása