"The wider we read the freer we become." /Jeanette Winterson/

litfan

litfan

John Updike: Rabbit, Run /Nyúlcipő/ (1960)

2022. július 20. - Barbie66

rabbit_run.jpgCseppet sem könnyű olvasmány a Nyúl-sorozat első kötete, nem is vagyok biztos abban, hogy vállalkozom-e egyhamar a további három kötet elolvasására. A mű alapvetően egy tűpontos korrajz az 50-60-as évek Amerikájáról, azon belül is a kisvárosi átlagpolgárok életéről, de annyira kegyetlenül őszinte, hogy egy-egy élesebb mondat bizony fájt. Updike megmutatja, hogy milyen könnyű a társadalmi konvenciók által kijelölt, keskeny ösvény mellé lépni, megbotlani és elbukni. Rávilágít arra, hogy a boldog családi légkör mennyi apró belső és külső tényezőn múlik, és ezek legapróbb változása is katasztrofális következményekkel járhat. Két ember házassága (pláne ha gyerek is születik) annyi kompromisszummal és konfliktusforrással jár együtt, ami a legerősebb kapcsolatokat is próbára teszi - hát még ha csak úgy egymás mellé sodorta őket az élet, mint Rabbit és Janice esetében. Az ő házasságuk tipikus példa arra, hogy a külső nyomásra meghozott döntések mennyi szenvedést okozhatnak egy ember életében. Langyos viszonyuk elég gyorsan házassággá fajul, mert "benne vagytok már a korban", "már mindenki megállapodott körülöttetek", "nehogy becsússzon egy gyerek". Mire feleszmélnek, sorsuk el lett döntve, lakás, kocsi, gyerek, pocsék állás - de szülők megnyugodhatnak, hogy a fiatalokat is sikerült elindítani, bepasszírozni őket a konfekciós amerikai álomba - ami aztán szépen ki is csinálja őket.john_updike.jpg

Ezen a ponton féltem, hogy férfi és női szemszög nem fog egyformán megjelenni a házasélet leírásakor, de nem volt rá okom - Updike részrehajlás nélkül, teljesen hitelesen ábrázolta mindkét felet: a hirtelen kétgyerekes anyává váló, gyermeklelkű Janice-t, akit ingerszegény lakásukban, két gyerekkel összezárva felőrölnek a hétköznapok. Szinte fellélegzik, mikor Rabbit elhagyja őket és visszaköltözhet a szüleihez, ahol legalább a felelősség egy részétől megszabadulhat. Rabbit, a férj pedig érthető módon szenved felesége testi és lelki változásaitól, nem látja már benne azt a lányt, akit elvett. Valahol persze sajnálja is a nőt, de legszívesebben elmenekülne a családi élet poklából. Végül rászánja magát erre a lépésre, és rögtön új életet is kezd egy másik nővel, aki akár boldoggá is tehetné, ha... nem lépne közbe a közösség, élükön a túlbuzgó lelkipásztorral. Addig-addig duruzsolnak a két, külön-külön teljesen boldog fiatal fülébe, addig piszkálják a lelkiismeretüket, míg végül ők maguk is elhiszik, hogy jobb lesz nekik újra együtt. a felmelegített házasságnak csak ideig-óráig ad új lendületet a második kisbaba érkezése, hamarosan minden ott folytatódik, ahol Rabbit elköltözésekor félbeszakadt, és két, össze nem illő ember lassan tönkreteszi egymást. Aztán egy újabb magányos napon Janice megint többet iszik a kelleténél, és mindenki jóakarata szörnyű tragédiába torkollik.

rabbit_run2.jpgA gyász mintha az egész közösség szégyene is lenne, mégsem követik lényeges felismerések, az élet megy tovább, ugyebár. Pedig a "mit fognak szólni a szomszédok?" helyett feltett "tényleg jól vagy kislányom/kisfiam?" kérdések nem egy, de egyszerre három életet is megmenthettek volna. 

A bejegyzés trackback címe:

https://litfan.blog.hu/api/trackback/id/tr9917887329

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása