Nagyon érdekes volt többezer éves történetekben felfedezni mai szavaink és kifejezéseink eredetét (mint például a siserehad, Jákob lajtorjája vagy a manna). Ezek az ősi mondák mind nagyon tanulságosak, hiszen egy alternatív magyarázatot adnak az emberiség eredetére, a népcsoportok, nyelvek kialakulására. A zsidóság ősatyáinak története, szövetségük Istennel és a kiválasztottság tudata - melyeket mind jól ismerünk a Bibliából - azonban mind azt példázza, hogy ezek is csupán legendák, mítoszok: ugyanannyi igazságtartalommal bírnak, mint a Rámájana, vagy az Artúr királyról szóló mondák. 

Arról már nem is beszélve, hogy ezekből a történetekből egy igencsak igazságtalan és szeszélyes Isten képe tárul elénk: ha kedve szottyan, kiirtja az egész emberiséget, városokat pusztít el, vagy csak kicsinyes bosszút áll azokon, akik nem hisznek benne - valljuk be, ez nem túl tekintélyt parancsoló. 

Az tehát világos, hogy a Biblia nem más, mint a világ legjobban ismert és promotált mondagyűjteménye, sokkal érdekesebb kérdés az, hogy vajon miért terjedt el ilyen széles körben, hogyan nyomhatta így el a többi kultúra mítoszkincsét. Bár, ha jobban belegondolunk, a keresztes háborúk és az inkvizíció borzalmai talán elégséges magyarázattal szolgálnak...