Utolsó vámpíros írásként (egyelőre) a legújabb őrületet, az Alkonyat-sorozatot szeretném kicsit kivesézni. A könyvekkel kapcsolatban az volt az érzésem, mint a Harry Potter-sorozattal: sajnos én ebből már kinőttem (eufémizmus nélkül: kiöregedtem). Nem vagyok híve annak az elképzelésnek, hogy egyes könyveket csak gyerekek, vagy csak felnőttek olvashatnak (néhány kivétellel persze), de most határozottan éreztem, hogy nekem ez bizony már édeskevés - és tudtam azt is, hogy a tizenéves "én" megőrült volna Edward és Bella történetéért. Hogy mi volt kevés? Őszinte leszek: a szex. Nem mintha kötelező érvénnyel jelen kellene lennie minden egyes regényben, de azért egy szerelmes tinikről szóló történetben számomra elég fura, hogy hiányzik. Persze vannak logikus magyarázatok erre: mivel Meyer (mormon család sarjaként) arra próbál nevelni, hogy házasság előtt még véletlenül se feküdj le a pároddal. Bella és Edward közül az utóbbi veszi könnyebben ezt az akadályt, és ezzel elérkeztem a második problémás ponthoz: a regényekben végig Bella ugrálja körül Edwardot, ő pedig szenvedve, kínlódva, de mindig elutasítja - pedig éppen fordítva kellene lennie (az én felfogásom szerint legalábbis). Egy férfi (vámpír) legyen kemény, határozott és persze férfias - ne egy siránkozó, picsogó vega, akitől még tartani sem lehet, és akiből az erotika csírája is hiányzik. Nem úgy a vérfarkas fiúból - hármas számú problémám - aki megtestesíti mindazt, ami Edwardból hiányzik: szenvedélyes, féltékeny és határozott, tudja, mit akar. Sajnos ennek ellenére ez a szerencsétlen Bella a vámpírt választja. Igazából az egész regényfolyam egy felfújt, aztán kipukkant lufi: állandóan valami hatalmas veszélytől tartanak, aztán a végén még csak meg sem sérül senki. Egy szó, mint száz: Meyer könyvei csak a felszínt kapargatják, nincs dráma, vagy mélyebb érzések, esetleg erotika - vagyis pontosan az, aminek szánták: egy tiniregény, tiniknek.