Igazán merész vállalás volt a görög szerzőtől Jézus történetének feldolgozása, mert szembemenve a kánonnal, "valódi", emberi mivoltában mutatja be a Messiást. Lehántja róla a sallangot, pátoszt, képmutatást és minden mást amit az eltelt évezredek ideológiai érdekei rápakoltak. Így pedig nem marad más, mint egy klasszikus kiválasztott-történet, egy olyan toposz, ami minden kultúrában fellelhető. Hogy miért épp a zsidóság kiválasztott-mítoszából lett világvallás, azt biztosan sokan kutatták már, szívesen olvasnék én is a témáról.

De addig is, itt van nekünk Kazantzakisz nagyon is emberi Jézusa, akinek nem elég a környezetét meggyőznie igazáról, az igazi nagy feladat számára saját gyarlóságaival leszámolni. Ugyan a Bibliában csak csodatételeiről, kinyilatkoztatásairól esik szó, de a "tanító", sőt a "megváltó" státuszt el is kell érni valahogy, ez pedig nem kevés lemondással jár. Itt sejlenek fel mindazok az emberek, akikre közvetlen hatással van Jézus elhivatása: Mária, az édesanyja rengeteget szenved különc fia miatt, aki sosem viszonozza szeretetét, aki megközelíthetetlen, és akitől sosem remélhet unokákat. Mária Magdolna, gyerekkori szerelme, Jézus iránti beteljesületlen érzései miatt válik prostituálttá. 

Ezután megismerjük a tanítványokat, akikből majd a közismert apostolok és evangelisták lesznek - mindegyikük egyszerű, szűk látókörű, tudatlan naplopó, akik önző céljaik érdekében tartanak csak Jézussal. Vígan járják vele a környékbeli falvakat, ingyen étel és szállás fejében, de amikor ki kellene állni tanítójukért, egytől-egyig meghátrálnak, sőt akad, aki meg is tagadja Jézust. 

Júdás karaktere viszont egészen lenyűgözőre sikerült, ő az, aki a folytonos tépelődésből és kételkedésből kirángatja Jézust, és cselekvésre ösztönzi. Bár igaz, hogy számára a szeretet és a megbocsátás tanai nem kielégítőek, ő egy harcos, véreskezű Messiást várt, de végül neki jut a legnehezebb próbatétel (Jézust leszámítva persze).

A témából adódóan a regény tele van látomásos jelenetekkel, rengeteg az utalás a Biblia különböző részeire, de a könyv utolsó fejezetei a valóban szenzációsak. Ezekben Jézust mint boldog családapát látjuk, aki kiegyensúlyozott, értékes életet él, és így segíti elő a földi paradicsom felépülését. Ez az alternatív sors rengeteg kérdést felvet, például hogy mivel segítette volna jobban a közösségét: önfeláldozásával és csodaszámba menő feltámadásával, vagy azzal, hogy megbecsült tagja lesz a társadalomnak - bár akkor biztosan nem hallottunk volna róla.

Nem tudom, hívőként milyen érzés lenne elolvasni ezt a regényt, számomra nagyon érdekes volt, bár nekem a Biblia ugyanolyan mítosz, mint a Gilgames-eposz vagy az Iliász, vagy éppen a Rámájana. Egy biztos, hogy a sokak által igaznak vélt/hitt történeteket hasznos több nézőpontból, megközelítésből is megismerni, mert így jobban megérthetjük a világ bonyolult működését - már ha szeretnénk. A többezer éves írások modern feldolgozása sem bűn, sőt, üdvözlendő, hiszen így továbbra is a kultúra élő, lélegző részei maradnak, nem csupán porosodó relikviák.