Iris Murdoch egy olyan könyvet alkotott, melynek olvasása során végig vártam valamire... persze elképzelhető, hogy én vagyok túlságosan hozzászokva a fordulatos, eseménydús cselekményekhez. Ez a regény nem erről szól, hanem sokkal inkább a belső folyamatokról, a személyiség fejlődéséről, a karakterek lassú változásáról. Persze azért akadnak fontos történések, de ezeknek inkább a hatását, a lecsapódását figyelhetjük meg. 

A másik, számomra fontos szempont a regénnyel kapcsolatban a vallásosság motívuma - úgy tűnik, szinte törvényszerűen választom ki azokat a könyveket, amik ezt a témát járják körbe. Murdoch összetett "probléma-csomagot" tár elénk: vallás és házasság, vallás és szerelem, vallás és homoszexualitás... akad bőven töprengenivaló. Személy szerint még mindig tartom magam a meggyőződésemhez, hogy a vallásos túlbuzgalom rendkívül káros hatással lehet a személyiségre, különösen akkor, ha valaki még olyan tulajdonságokkal is rendelkezik, amit az adott vallás helytelenít. Ilyenkor könnyen megeshet, hogy végzetes következményekkel zárul a belső konfliktus, akárcsak a regény két szereplőjének esetében is. 

Végezetül, a könyv talán legérdekesebb tulajdonsága, hogy csak nehezen lehet rájönni, mikor is játszódik. A vallásos közösség, amit megismerünk, annyira elvonultan él a világtól, hogy csak a külvilágból érkező vendégeknek köszönhetően kapunk utalásokat a korszakra (ami voltaképpen a regény íródásának ideje, azaz a 70-es évek).