"The wider we read the freer we become." /Jeanette Winterson/

litfan

litfan

Passuth László: Sárkányfog (1960)

2020. szeptember 15. - Barbie66

sarkanyfog.jpgPassuth ebben a regényében egy rendkívül izgalmas, mégis kevésbé ismert korszakot mutat be: a 16. század végi Erdélyt. Bevallom, nekem se rémlett túl sok minden, egyedül a Báthory-Bocskai-Bethlen hármas nevei ugrottak be. Illetve még annyi, hogy amikor annak idején magyar mondákat, uralkodók legendáit olvastam, ennél az időszaknál vesztettem el az érdeklődésem. Addig ugyanis Attila, Árpád, Szent István vagy Szent László romantikus, ősidők homályába vesző hőstörténetei teljesen elvarázsoltak, és a földhözragadtabb, "politikusabb" erdélyi fejedelmek már nem értek fel hozzájuk. Valójában persze az előbb emlegetett ősök személye sem volt feddhetetlen vagy éppen tökéletes, de mi már csak így emlékezünk rájuk. 

Mostani fejemmel már sokkal érdekesebbnek tűnik Báthory Zsigmond figurája, aki egyáltalán nem tekinthető hősnek, de még csak pozitív karakternek sem. Kiszámíthatatlan, szeszélyes és önző uralkodó, aki a hatalom megtartásáért könnyedén váltogatja meggyőződését, és hol a Habsburgok, hol a törökök kegyeit keresi. Valójában az egész erdélyi politikát ez a hintázás jellemzi a két nagyhatalom között. A fejedelmek mesterien egyensúlyoztak a két pólust elválasztó keskeny határmezsgyén, ami már csak a földrajzi elhelyezkedésük miatt is a túlélésüket jelentette.sarkanyfog2.jpg

Passuth mesterien tárja fel Erdély helyzetét a nagy európai tablón, a spanyol, francia, angol, török és persze Habsburg birodalmak szövevényes érdekhálózatában. Eközben képes ezt a "nagy" történelmet is közel hozni az olvasóhoz, pusztán azáltal, hogy megmutatja az emberi oldalát is az uralkodóknak, akik ettől egy csapásra életre kelnek, és lelépnek a történelemkönyvek lapjairól. Azonban most először éreztem azt, hogy a könyv második felére elvesztette ezt a képességét, és belegabalyodott a tengernyi név forgatagába, akik mind ennek a zűrzavaros korszaknak a szereplői. Sajnos szem elől tévesztette a fő karaktereit, a regény kifáradt, a lendület megtört. A számtalan név között az olvasó elveszik, a rengeteg idézet különféle krónikákból, levelekből pedig megzavarja a cselekményt is.

A bejegyzés trackback címe:

https://litfan.blog.hu/api/trackback/id/tr7316202266

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása