Az Amerikai pszichónál csak egy fokkal normálisabb regény az üzletemberek helyett most a sztárokról (vagy, ha úgy tetszik, celebekről) fogalmaz meg kegyetlen kritikát. A 90-es évek popkultúrája, a fogyasztói társadalom, az egyre dühödtebb reklámkampányok és a valóságshow-k mind visszaköszönnek ebben a zavaros, drogoktól és alkoholtól mámoros történetben. Victor Ward, a félig híres modell az események kulcsfigurája, de legtöbbször fogalma sincs, mi zajlik körülötte. Látszólag vígan lubickol a celebek csillogó, felszínes és sivár világában: egy valódi szupermodell a barátnője, híres zenészek és színészek társaságában bulizik minden nap. Hirtelen azonban belecsöppen a kegyetlen valóságba, ahol senki sem az, akinek látszik, és ahol kőkemény érdekek diktálják a szabályokat. 

A nem hétköznapi történethez sokat hozzátesz a valóságshow-faktor is: sosem tudjuk (néha maguk a szereplők sem), hogy most épp forgatáson vannak-e vagy sem, vagy hogy az események valóban megtörténnek vagy csak előre megírtak.Ráadásul az egész kissé szürreálissá válik a főszereplő állandó panaszai miatt a hidegre, a bűzre, vagy arra, hogy zsibbad valamije (valószínűleg a drogok mellékhatásai). Ezt fokozza a hírességek tömeges jelenléte a regényben: szinte már olyan, mintha egy lajstromot akartak volna összeállítani róluk, nehogy egyikük is kimaradjon. Ennek valószínűleg az az oka, hogy a hírnév pénzben mérhető fogalom lett, így a sztárok állandóan változó árfolyamú árucikkekké váltak, kelendőségüket csak a folytonos médiaszerepléssel lehet fenntartani - így hát ott vannak minden létező eseményen. Ezek a celebek azonban csak nevek, nincs mögöttük tartalom, személyiség - csak üres beszélgetések, amik annyira sablonosak, hogy Ellis híres dalok szövegeivel helyettesítette őket - megmosolyogtató volt felfedezni néhányat! 

Ítélet: fontos társadalmi jelenségek lettek körbejárva izgalmas, már-már hatásvadász módon, de éppen a megcélzott közeg és azok problémái miatt számomra kissé érdektelen az egész.