A szerző saját maga régészeti regényként definiálta ezt a művét - első hallásra nem tűnik túl izgalmasnak, de mi sem mutatja jobban Passuth zsenialitását, hogy a legkisebb csontdarab, pénzérme vagy nyílhegy feltárását is olyan intenzitással írta le, hogy a körmöm lerágtam olvasás közben . A könyv valódi hősökké emeli a régészeket, pedig hol volt még a megírásakor Indiana Jones. Passuth nem titkolt szenvedélye volt az archeológia, a köteten érződik is a hatalmas háttértudás, hogy író nem csak a levegőbe beszél, hanem népszerűsíteni is kívánja ezt a tudományágat. Elképzelhető, hogy a mai ízlésnek kicsit több a tudóskodás a kelleténél, és ez kicsit a cselekmény tempójának a rovására megy, de aki megszokta már Passuth stílusát, annak még pörgősnek is fog tűnni a regény.

Hatalmas ívet követünk térben és időben egyaránt: a magyar Alföldről eljutunk Nyugat-Európába, Szumátrára, Mexikóba, Törökországba és végül Olaszországba. Az ősi civilizációk során keresztül Passuth megvillanthatja műveltségét, és minket is képbe helyez egy kicsit a maja, etruszk, hettita vagy éppen az avar kultúra legfontosabb ismereteivel kapcsolatban. De nem csak a múltra koncentrál, hiszen a szereplőknek számtalan nehézséget kell legyőzniük expedícióik során, amik bőven reflektálnak a korabeli viszonyokra. Számomra igazán érdekfeszítő volt ahogy a II. világháború kirobbanásának hírét fogadták az óceánjárón, milyen folyamatokat indított be a mindenféle nemzet utasai között. 

Sirató Imre, a főhős sorsa mintha csak ürügyként szolgálna a számtalan tudományos kaland és tudásanyag beépítésére, mégis megkapó a bojtárból nemzetközi hírű tudóssá váló fiú népmesébe illő története. Sikerét részben tehetségének, részben a szerencsének is köszönheti, ami olyan mentorokkal sodorta össze, mint Tamás, az elismert filmrendező, vagy Webb, a világhírű tudós. 

Passuth más, történelmi regényeihez képest a Megszólal a sírvilág jóval naivabb, már-már idealisztikus. Az összes szereplő jóindulatú, tehetséges, okos és művelt, mintha egy intellektuális buborékban lebegnénk. Repkednek a diplomák, az idegen nyelvek, kiadott könyvek, bejárt országok - de őszintén szólva jólesett ilyen nívójú emberek eszmecseréit olvasni, kicsit "magukhoz emelnek" és feltárnak egy átlagemberektől elzárt világot. A szerző nem titkolt szándéka volt a régészet népszerűsítése, és művét az ifjúságnak ajánlotta. Ez magyarázza a karakterek idealizált ábrázolását, a realisztikus elemek visszafogását. 

Passuth a krónikás helyett ezúttal a bölcs tanító szerepébe bújt, de ezt is ugyanolyan magas színvonalon valósította meg.