Elérkeztem a kedvenc vámpíros könyveimhez: ez Anne Rice Vampire Chronicles (Vámpírkrónikák) sorozata, melyből eddig 4 kötetet sikerült elolvasnom. Ezekben egyesülnek Bram Stoker és Stephenie Meyer vámpír-figuráinak (számomra) pozitív tulajdonságai. Rice lényei egyes szám első személyben vallanak életükről, döntéseikről, emlékeikről és érzéseikről - mert vannak nekik (Drakula gróffal ellentétben). Igaz, hogy mégsem annyi, mint a Cullen család tagjainak, vagyis Rice vámpírjainak többsége simán leküzdi lelkiismeret-furdalását, ha emberi életek kioltásáról van szó. Talán az egyetlen kivétel ez alól Louis, az első kötet főszereplője, akinek sikerült (legalábbis lélekben) embernek maradnia, ám ez csak folyamatos szenvedést jelent számára. Ami a legérdekesebb volt a könyv olvasása közben, az a folyamatos kétség, hogy akkor most egy fiktív, Anne Rice fantáziájából fakadó regényt olvasok, vagy esetleg tényleg egy vámpír vallomásait. Úgy gondolom, hogy az írónő szándékosan kelti ezt a hatást, amit alátámaszt az a tény is, hogy a regénysorozatnak hatalmas rajongói tábora van, akik már-már fanatikusan bálványozzák a főszereplőket. Persze azok számára is tartalmas könyv lehet, akik nem hajlanak az efféle szélsőségek felé, mivel nem egy vértől csöpögő horror-történetet kapunk, hanem inkább egy érdekes "vámpír-filozófiát", egy, a miénktől merőben eltérő rálátást az élet nagy kérdéseire.