Választásom most minden vámpíros könyvek ősére esett, mely még nyomokban sem emlékeztet a mai divatos vérszívó-regényekre. Ha választanom kéne, inkább ezt a régimódi, hagyományos "szörnyet" részesíteném előnyben, szemben a modern, "vegetáriánus" és enyhén metroszexuális lényekkel. Stoker főhőse félelmetes, egyszersmind tekintélyt parancsoló - és ennek következtében rendkívül férfias jelenség. Bár a regény szigorúan viktoriánus, vagyis semmi testiség nem szerepel benne, mégis belengi egyfajta erotikus, túlfűtött hangulat. Maga a vérszívás a szexuális aktus szimbólumaként is felfogható, és maga a helyzet is - éjszaka, sötétben, egy szál hálóingben fekvő fiatal lány - több, mint amit a viktoriánus nyomdafesték elbír. Talán ennek köszönhető, hogy a regény levelekből, naplóbejegyzésekből és újságcikkekből áll, hiszen így nem kell mindent részletesen bemutatni, bizonyos részletek a homályban maradhatnak. Nekem egy kicsit száraz, és túl keveset szerepel benne maga a Gróf - ami az előző gondolatmenetet figyelembe véve érthető is, hiszen ő minden "fertő" forrása. A könyvből több filmfeldolgozás is készült, ezek közül a legjobbat, Francis Ford Coppola változatát emelném ki, mely tökéletesen megteremti azt a szenvedélyes, sötét hangulatot, melyet a könyv próbál leplezni. Persze nem szabad megfeledkeznünk a magyar vonatkozásról sem, hiszen Lugosi Béla volt a filmtörténet talán leghíresebb Drakulája.