Csak nemrég fejeztem be a sorozat utolsó kötetét, ezért még eléggé a hatása alatt vagyok. Sajnos csak most vettem rá magam a könyvek elolvasására, amit már bánok, mert gyerekként-kamaszként sokkal jobban tetszett volna. Így is élvezetes volt, sőt, alig bírtam letenni (ami így, vizsgaidőszakban nem túl szerencsés), de azért mindig hiányzott valami. Természetesen tudom, hogy ezek gyerekkönyvek, viszont akkor az utolsó részek "12 éven aluliaknak nem ajánlott"-besorolása nem világos. Tény, hogy egyre komolyabbak, sötétebbek (és hosszabbak) az egyes részek, ahogy a szereplők egyre idősebbé válnak. Az első néhány rész még nagyon iskolás, sok benne az ismétlés, nagyon felhasználó-barát, de pont ezért néha kicsit unalmas is. Látszik az is, hogy mennyivel szűkebb a szereplők látóköre, még minden fekete és fehér. Később persze "beszürkül" a kép, ami nagyon jót tesz a történetnek. Ami különösen tetszik a sorozatban, az az angolsága - ez szerencsére a filmekben is megmaradt, Rowling szigorúan angol színészekre bízta a karakterek megformálását. Angol a helyszín, a kaják, a poénok - és bár ebben nem vagyok szakértő - de szerintem a mágia-mitológia nagy része is. Amit hiányoltam (főleg az utolsó részből) az az érzelmi szálak nagyobb hangsúlya - persze jórészt ennek köszönheti Rowling a fiú olvasóit - de nekem kellett volna még egy kis "love", és ha már itt tartunk, szex is, elvégre 17 éves fiatalokról beszélünk (vagy a varázslók ennyivel erkölcsösebbek lennének?)! A másik, az egy kicsit több "happy end-érzés", mert minden olyan gyorsan ért véget - puff! Voldemort meghalt, és puff! Harryék már a gyerekeiket küldik iskolába - azért a kettő között jó lett volna valami átmenet... Lényeg a lényeg: a gyerekeimnek biztos ajánlani fogom, az pedig, hogy ez egy kis fricska az egyháznak, még külön öröm...