"The wider we read the freer we become." /Jeanette Winterson/

litfan

litfan

Fekete István: Tüskevár (1957)

2017. augusztus 12. - Barbie66

tuskevar.jpgNosztalgikus érzések rohanják meg az embert, ha belelapoz Fekete István regényébe. Igaz, hogy én berek helyett "csak" a nagymamám házáig jutottam el a nyári szünetekben, de pontosan emlékszem a gondtalan, semmittevős napokra és a végtelennek tűnő szabadságra. Főhősünk, Ladó Gyula Lajos (alias Tutajos) is hasonló örömök elé néz, ráadásul a várostól távol, az érintetlen természetben töltheti ezt az időt. Igazi álomvakáció ez egy 13 éves fiúnak, számos kalanddal és kihívással, aminek végére az esetlen kamasz teljesen kicserélődik. fekete_istvan.jpg

Ebben a romlatlan és ártatlan világban kedvére kalandozhat, a felnőttek óvó tekintete csak a háttérből kíséri lépteit, bár a fontos dolgokat a saját kárán tanulja meg. A bölcs Matula, a harsány István bácsi és az aggódó Nancsi néni mellett legnagyobb tanítómestere a természet. Szép lassan, Matula keze alatt megérti a szigorú, de igazságos szabályokat, ráébred arra, milyen kényes az egyensúly, amit az emberi beavatkozás könnyen felboríthat. Jellemformálónak tuskevar2.jpgbizonyul ez a két hónap a berekben, a fölösleges udvariaskodás, az üres fecsegés és kérkedés helyett Tutajos és barátja, Bütyök megtanulják, mi az egyenes beszéd és az őszinteség. Döntéseikben körültekintőek, tetteikben megfontoltak lesznek, így a szeptemberi iskolakezdésre már  két fiatalember tér vissza a fővárosba.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://litfan.blog.hu/api/trackback/id/tr1912741892

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása