"The wider we read the freer we become." /Jeanette Winterson/

litfan

litfan

Truman Capote: Breakfast at Tiffany's /Álom luxuskivitelben/ (1958)

2019. október 27. - Barbie66

breakfast_at_tiffany_s.jpgTalán nem született még blogbejegyzés olyan nehezen, mint erről a könyvről. Nem feltétlenül azért, mert annyira borzalmasan rossz lett volna, hanem mert egyszerűen semmit sem mozgatott meg bennem. Egy hete olvastam el, és már alig emlékszem valamire a cselekményből, ami nem túl jó jel. Valahogy ezek a 20. század eleji, klasszikus amerikai könyvek (lásd még A nagy Gatsby-t) nem működnek nálam, kicsit mintha túl lennének értékelve. Filmfeldolgozások, megannyi utalás zenében, sorozatokban, más könyvekben - az ember azt hinné, hogy na most megpillantja az amerikai kultúra Szent Grálját, felfedezi magának a nyugati műveltség egyik alappillérét, egyszersmind betömi a tátongó lyukat olvasottsága szövetén, ehelyett csak áll értetlenül: ennyi? Ezért a rövid, semmitmondó, súlytalan történetért van a nagy felhajtás?breakfast_at_tiffany_s2.jpg

Valószínűsítem, hogy sokan leginkább az Audrey Hepburn főszereplésével készült filmet ismerik (amit viszont én nem láttam), ami lehet, hogy befogadhatóbb, szerethetőbb, mint az alapját képező könyv. Ez a Holly Golightly az egyik legidegesítőbb főhős, akit író papírra vetett. Egy színésznőcske, aki tehetség híján kapcsolatai által igyekszik előrejutni, de igazából még azt sem tudja, mit is szeretne elérni. A sorok közül kiolvasható, hogy bizony a testét sem vonakodik bevetni a befolyásos(nak gondolt) célszemélyeknél, miközben mesterien ki is használja őket. Fogalma sincs a körülötte lévő világról, és átgázol mindenkin. Na most egy ilyen karaktert lehetett volna kellő iróniával kezelni, esetleg vonásait eltúlozva kigúnyolni, de sajnos nem ez történt. Capote előhúzza a nagy amerikai aduászt: de hiszen ennek a nőnek van szíve! Ez a nő önfeláldozó! Ez a nő imádnivaló! És ezt az émelyítő, agyoncukrozott, tökéletesen mesterkélt "pálfordulást" ellentmondást nem tűrően nyomja le az olvasó torkán. Nem csoda, hogy hányingerem van már egy hete.

A bejegyzés trackback címe:

https://litfan.blog.hu/api/trackback/id/tr3415266552

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása