Az angolok visszafogottságához képest egy szenvedélyes és felkavaró történetet olvashatunk, mely jól elkülöníthetően két részre oszlik: Catherine és Heathcliff szerelmét mutatja be az egyik, majd Catherine lányának, Cathy-nek az ifjúkori éveit a másik. A két generációt azonban összeköti Heathcliff bosszúvágya, aki tragédiába torkolló kapcsolatát Catherine-nel haláláig nem tudja feldolgozni.

Az egyetlen problémám a regénnyel éppen ez a felfokozott bosszúvágy, az, hogy emberek életét milyen könnyű tönkretenni néhány gonosz döntéssel. Catherine és Heathcliff szerelme bármennyire is szenvedélyes, nem lehet igazán őszinte, ha képesek ennyi kegyetlenséget elkövetni egymás ellen. Szerencsére az ifjabbik Catherine végül helyrehozza a szülők hibáit, és talán megtörik a családot sújtó balszerencsék sorozata.

Két érdekességet érdemes még megemlíteni a művel kapcsolatban: az egyik a szerkezete, mely gyakran a szóbeli történetmondás jellemzőit mutatja. A fő történetet több mesélő közvetítésén keresztül ismerhetjük csak meg, ezért felmerülhet a kétség, hogy tényleg a valódi eseményeket halljuk-e, vagy azoknak szubjektív interpretációit. A másik különös jelenség a könyvben a család- , illetve keresztnevek játéka, melyet kibogozva kirajzolódik ezeknek a családoknak a története.