Baldwin regénye ott folytatódik, ahol a Tamás bátya kunyhója véget ért. A főszereplők szülei, nagyszülei még rabszolgaként dolgoztak a déli ültetvényeken, aztán jött a felszabadítás, és elindultak szerencsét próbálni a "szabad Északra". Azonban keserűen csalódniuk kell: hiába nincs már rabszolgaság, mégsem lettek egyenrangú tagjai a társadalomnak. Az északi nagyvárosokban nem várt más rájuk, mint a szegénység, gürcölés és ismétlődő atrocitások. 

Az új generáció tagjainak sincs sok reménye egy jobb életre, a két legtipikusabb út, amit bejárhatnak, a bűnözésé és a vallásé. Azok, akik végül akarva-akaratlanul azonosulnak a többségi társadalom által rájuk vetített képpel börtönben, vagy holtan végzik. Néhány fiatal a külvilág fenyegetésétől, elnyomásától megrettenve az egyháznál keres menedéket. Ez az út sem sokkal könnyebb, rengeteg áldozattal és lemondással jár, persze csak akkor, ha valaki komolyan veszi.