"The wider we read the freer we become." /Jeanette Winterson/

litfan

litfan

Robert Merle: Malevil (1972)

2020. június 20. - Barbie66

malevil.jpgAz eddig olvasott posztapokaliptikus sci-fikhez képest (Éhezők viadala, Útvesztő-trilógia) lokálisabb, szűkebb közösséghez köthető, mégsem unalmasabb. Látványos akciójelenetek és mutáns szörnyek helyett a csoportdinamikára, az emberi kapcsolatokra fókuszál. A két, romjaiból újraszerveződő mini közösség több úton is elindulhatna,  végül egyik a demokratikusra, másik a diktatórikusra lép - a következmények pedig magukért beszélnek.

Merle a voltaképpeni katasztrófára nem sok szót veszteget, az olvasó is csak annyit tud meg, amennyit a sötétben tapogatózó szereplők: valahol történt egy robbanás, ami elpusztította egész Franciaországot, de jó eséllyel az egész eddig ismert világot. Ennél sokkal érdekesebbnek tartja a körülményeket, amit teremtett: az emberiséget középkori szintre vetette vissza, a civilizáció többezer éves keretei megszűntek létezni. A maréknyi túlélőnek nulláról kell újrakezdenie, és az új élethelyzet új megoldásokat kíván.

A legtöbbet felbukkanó dilemma az egyén és a közösség fenntartásának konfliktusa. A természetnek és ellenséges csapatoknak kiszolgáltatott csoport szorult helyzetében nyilvánvalóan elsőbbséget élveznek a közösség érdekei, ám ehhez mélyen gyökerező társadalmi struktúrákat kell ledönteni. Ilyen például a házasság intézménye: mivel kevés nő maradt életben, a fajfenntartás érdekében "mennek a levesbe", azaz lőttek a monogámiának. Érdekes helyzetek teremtődnek emiatt, és valószínűleg nem is lenne működőképes a dolog, ha a közösség férfitagjai nem lennének gyerekkori barátok.

A másik, szintén elgondolkodtató kérdés, hogy mit érdemes megőrizni az elpusztult világból: katolikus, kommunista - ezek a címkék már csak üres frázisok, viszont vallásra és valamiféle társadalmi szerveződésre szükség van. Vajon van-e értelme újrakezdeni a tudományos kutatásokat, mikor éppen a jelenlegi helyzetük a bizonyíték rá, mire képes a technika, ha rossz kezekbe kerül. Mivel az ilyen fennkölt kérdéseket az életbenmaradás ösztöne hamar eldönti, sejthető, hogy az emberiség ismét az önpusztítás hosszú, rögös útjára lépett.

A bejegyzés trackback címe:

https://litfan.blog.hu/api/trackback/id/tr5415904528

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása