Ez a csokor történet érdekes kitekintés más kultúrákba, amik teljesen más életfelfogás szerint működnek, mint a miénk. Akár a keresztény, akár a materialista szemlélettel hasonlítjuk össze, arra a megállapításra jutunk, hogy a buddhizmus sokkal derűsebb, gondtalanabb mindkettőnél. Az életet átmeneti állapotnak tekinti, felkészülésnek egy másik, boldogabb életre, tehát a halál egyfajta újrakezdési lehetőség, "tabula rasa" - így a gyász is teljesen más értelmet nyer. Életüket nem keseríti az örökös pénzhajhászási, státuszszimbólum-halmozási kényszer, inkább lelki-szellemi gyarapodásra törekszenek. 

A történetekből persze kiderül, hogy egyénekre lebontva ezek az általánosságok csak nagy vonalakban igazak, hiszen elveszett szeretteiket a buddhista vallásúak is megsiratják, köztük is akadnak szép számmal kapzsi, nagyravágyó emberek, és persze bűnözők is. Szegények és gazdagok, különféle rendű-rangú személyek sorsát, kalandjait ismerjük meg, akikben egy a közös: tisztában vannak vele, hogy jelenlegi életük, szerencséjük vagy éppen nehéz helyzetük átmeneti állapot csupán, így békével, alázattal fogadják a rájuk mért csapásokat.