Az eddig megírt kötetek közül az utolsó elolvasásával egy időre búcsút kell vegyek Westeros-tól, hiszen ki tudja, mikor lesz képes Martin mester befejezni és kielégítően lezárni az összes karakter sorsát. Nem lesz könnyű dolga, hiszen minden résszel magasabbra teszi a lécet. A jelenlegi kötet egy darabig párhuzamosan fut az előző eseményeivel, éppen csak a szereplők másik felét követhetjük nyomon (köztük kedvenceimet, Jon-t, Daenerys-t és Tyrion-t). A kötet második felére aztán "utolérik" egymást a szálak, és néhányan újra felbukkannak az eddig mellőzött karakterek közül. Van, akik körül nagy a csend (Bran, Sansa, Sam), kíváncsi vagyok, vajon az ő szerepük mi lesz a későbbiekben. 

Az eddigi részek elemzése során Martin írói stílusának több sajátosságára is kitértem már, a nyers szókimondására, a kötetek macsóságára, illetve a szereplők és cselekményszálak rendkívüli összetettségére. Meg kell említenem azonban azt is, hogy a történet nem csak az agyunkat dolgoztatja meg bonyolultságával, vagy a szívünket kegyetlenségével, hanem az érzékszerveinket is részletességével. Akár egy csatajelenetet olvasunk éppen, vagy egy városban sétál valamelyik szereplő, pontosan tudjuk mit lát, milyen szagok veszik körül, melege van-e, esetleg fázik, hogy egyéb testi folyamatokra most ne térjek ki. Ez az érzékletesség segít beleélni magunkat a történetbe, másrészt kicsit valóságosabbá teszi a képzeletbeli helyeket és lényeket. Sajnos a filmes változatnál ez a minőség elveszik, de talán kárpótol bennünket a színészek játéka. 

Martin mester, kíváncsian várjuk a folytatást, kicsit csipkedhetnéd magad - és kérlek ne hagyd cserben a kedvenc szereplőimet!