A Vámpírkrónikák következő kötetében nem Lestat körül forognak az események, ő éppen bénult álmát alussza az előző részben átélt kalandok után. A mesélő most egy női vámpír, Pandora, aki "terápiás céllal" írja le történetét, ami egészen a Római Birodalom aranykoráig nyúlik vissza. Művelt és gazdag, így tökéletesen átlátja a nagy történelmi-vallási folyamatokat, amik halhatatlan élete során zajlanak körülötte: a köztársaság végét, a császárok önkényét, a kereszténység felemelkedését és a Birodalom bukását. Ebbe a különféle szektáktól és kultuszoktól hemzsegő világba nem volt nehéz becsempészni a vámpír-mitológiát. Bár sok újat nem tudunk meg, a könyv érdekes adalékokat szolgáltat Lestat történetéhez.

Hiába azonban az izgalmas korszak, az érzékletes leírások, Rice regényfolyamából lassan kezd elfogyni a mondanivaló és az eredetiség. Nem tud újat mutatni, vámpírtörténetei ugyanarra a sémára épülnek: egy gazdag, szépséges és művelt emberből vérszívó lesz, aki egyből bősz filozofálgatásba kezd korának sajátosságairól és az öröklét fájdalmairól, miközben humanitáriánus hajlamait legyűrve halomra gyilkolja a halandókat.