Egy méltatója szerint ez az egyik legátfogóbb bevezető a tudományok világába - én megkockáztatom, hogy a legszórakoztatóbb is. Bryson írói érdemei nem ismeretlenek előttem, At Home című művében már megmutatta, hogy szinte bármiről tud érdekfeszítően és humorosan írni. Akkor a közvetlen környezetünket, alapvető használati tárgyainkat vesézte ki jóízű anekdotázás közben, most azonban szintet lépett és a világunk kialakulását mutatja be - a vicces történetek viszont megmaradtak.

Ebben a holisztikus szemléletű tudományos kedvcsinálóban óriási utat járunk be az ősrobbanástól az emberi faj megjelenéséig. Bryson a végtelenül specializálódott, egyszerű ember számára beláthatatlan méretű tudományterületek legfontosabb eredményeit foglalta össze és fűzte egybe, létrehozva egy egészen különleges világ- és tudománytörténeti könyvet. Az univerzum kialakulásától és bolygónk létrejöttétől kezdve a Föld ma ismert jellemzőinek kialakulásán át az élet megjelenésének és fajunk kialakulásának folyamatáig tart ez a fantasztikus történet. Közben megismerjük a csillagászat, asztrofizika, szerves- és szervetlen kémia, geológia, biológia, genetika és antropológia eredményeit, nehézségeit és legnagyobb tudósait.

Akármelyik tudományterülettel foglalkozik is éppen, Bryson két dolgot nem mulaszt el soha kihangsúlyozni: hogy mennyire keveset tudunk még az adott dologról, és hogy milyen óriási véletlen, hogy a végtelen univerzum egy icipici bolygóján élet jöhetett létre - ami további véletlenek sorozataként hozzánk, emberekhez vezetett. Ha csak egyetlen tényező megváltozott volna ebben a több milliárd éves folyamatban, most nem léteznénk. Mégsem ringat fontosságunk és tökéletességünk hamis illúziójába - az univerzum és benne a Föld nem azért jöttek létre, hogy egyszer majd egy ember nevű faj otthona lehessenek. Az élet azért alakult ki, mert a tényezők csodás és véletlen összjátékaként alkalma volt rá. Más szóval fajunk létrejötte nem a világegyetem célja vagy csúcsteljesítménye, hanem bizonyos, rendkívül összetett körülmények logikus következménye. Ha ezek a feltételek más bolygókon is teljesülnek, akkor ott is megjelenhet élet - bár a szükséges körülmények nagy száma és a véletlenek befolyása miatt erre minimális az esély. Nem a nagyságunkat és fejlettségünket kellene ünnepelnünk tehát, hanem a ritkaságunkat.

Minden tudomány alapját a számok és számítások képezik, ezért én, aki a matek érettségi óta még csak kockás (elnézést: négyzetrácsos) füzetbe se voltam hajlandó írni, tartottam a felfoghatatlan mennyiségektől, méretektől és távolságoktól. Szerencsére Bryson remekül képes érzékeltetni a rengeteg nullát hétköznapi emberek számára is felfogható képekkel. Például a Naprendszer bolygóinak távolságát (ami a legtöbb ábrázoláson nem arányos) úgy mutatta be, hogy a Földet borsó nagyságúvá zsugorítva emberléptékűvé alakította a fényéveket - bár a Plútó még így is kilométernyi távolságra van tőlünk. Nagyon tetszett az a hasonlata is, amiben Föld élettartamát 24 órába zsúfolta bele, hogy érzékeltesse, milyen rövid ideje lakjuk ezt a bolygót, aminek korlátlan urainak hisszük magunkat. Ha tehát 4500 millió évet 24 órába sűrítünk, az első egysejtűek hajnali 4-kor jelentek meg. Ezután viszont majdnem az egész nap eltelik, mire a "rendes" élőlények felbukkannak: este 10-kor láthatnánk (ha nem lenne sötét) az első növényeket, majd az első szárazföldi lényeket. 11-kor érkeznének a dinók, és 45 percig maradnának, az emberek pedig mindössze 1 perccel és 17 másodperccel éjfél előtt lépnének be a képbe. Feljegyzett történelmünk pár másodpercet tenne ki csupán ebből a mozgalmas napból. A Föld tehát köszöni, de remekül elvolt nélkülünk is. Ráadásul, mivel nálunk sokkal hosszabb ideig létező élőlényekből alig maradt fenn néhány kövület, rövid földi létünknek valószínűleg nyoma sem maradna a bolygón.

Bár az univerzum és bolygónk léptékével mérve kicsik és jelentéktelenek vagyunk, ennek megállapítására is óriási tudományos teljesítmény volt rájönni. Számos tudós, szakember és kutató munkásságát tárja elénk Bryson, nem hallgatva el hibáikat és tévedéseiket sem. A sokszor elképesztő történeteket olvasva az is csoda, hogy egyáltalán ennyit tudunk a minket körülvevő világról. A legtöbb tudóst nem ismerték el életében, sokukat irigyeik tettek tönkre, vagy épp saját maguk nem tartották fontosnak eredményeiket: Darwin például 15 évig őrizte fiókjában A fajok eredetéről kéziratát.

A Majdnem minden rövid története majdnem minden szempontból zseniális alkotás: szórakoztató, informatív, gyorsan képbe helyez a tudományok mai állásáról, egyszersmind kedvet csinál a mélyebb megismerésükhöz. Végül, de nem utolsósorban most már az Agymenőket is jobban értem!