Van az úgy, hogy egy könyv egyszerűen nem találja az utat hozzánk, legyen akármilyen fontos, elismert és művészi. Naipault hiába jutalmazták Booker- és Nobel-díjjal is kötetéért, hiába tudván tudom, milyen metsző társadalmi problémákat feszeget, egyszerűen túl távoli volt az egész számomra földrajzilag és tematikailag is. Elszomorodva vettem tudomásul beszűkülésemet, hogy csak azokkal a sorsokkal tudok azonosulni, amik térben, időben és társadalmilag is közel vannak a sajátomhoz, egyben elkezdtem temetni az egyetem alatt szerzett széles kulturális látómezőt, aminek birtokában simán beleéltem magam bármilyen szereplő bármilyen élethelyzetébe. Aztán elgondolkodtam... igen, mindezt a könyv olvasása közben, annyira sok volt az üresjárat - lehet, hogy a szomszédban dúló háború, az elszálló árak, az egyre nagyobb létbizonytalanság és még számos más tényező miatt nem tudok egy Amerikába szakadt indiai férfi, vagy egy Dél-Afrikában kocsikázó nő fejébe bújni, de hé, egy jó könyv, egy igazán jó könyv bármikor, bárkihez képes szólni.

Ekkor tettem egy lépést hátra, és más szemmel kezdtem tekinteni a megismert történetekre. Nem akartam görcsösen megérteni őket, vagy rátalálni a nagy igazságra a sorok között, egyszerűen csak követtem a szereplőket az útjukon, hátha én is eljutok velük valahova. A megfejtést végül a cím szolgáltatta, ami hivatalos magyar fordítás híján kétféleképpen is értelmezhető: szabad állapotban, vagy szabad államban - mindkettő ráhúzható a történetekre. A szabadság és a vele járó felelősség felismerése az indiai szakács történetében, aki körülbelül szolgaként jut el Amerikába gazdája tulajdonaként, annak szekrényében élve, és fokozatosan veszi birtokba saját életét. Ekkor szembesül először a döntések súlyával, a megélhetési gondokkal, a kulturális sokkal. A második novella egy ugyancsak ázsiai családot mutat be, csak ezúttal Angliában - ez volt a leghomályosabb történet, egy testvérpár, akik nagyon különböző bánásmódban részesülnek a családban, az idősebbik folyamatosan öccse sorsáért aggódik, az ő tanulmányait támogatva vállal munkát, de csalódnia kell reményeiben, és végül a szabadságával fizet eddigi önfeláldozásáért.

A harmadik, címadó novella a leghangsúlyosabb a könyvben, egy utazás története, melynek során a két főhősről és a körülöttük változó világról kapunk képet. Bobby és Linda és polgárháború sújtotta afrikai országban utaznak egyik fennhatóságú területről a másikba, az elnök és a király kibontakozó összecsapásai közepette. Bonyolult kapcsolatuk több mélypontot is megél ezalatt, voltaképpen végigvitatkozzák az utat, ami remek alkalmat nyújt Naipaul számára, hogy olyan kérdéseket feszegessen, mint az európai ember viszonya a függetlenedő gyarmatokhoz, az elfogadás szintjei, vagy éppen a homoszexualitás. A háttérben repkednek a helikopterek, harckocsik vonulnak, ahogy egy gyarmat épp most rázza le magáról az igát.

Egyszóval értettem én sok mindent, de ez nem járult hozzá ahhoz, hogy élvezzem is a könyvet. Fontos olvasmány, lényeges problémafelvetésekkel, de be kell látnom, hogy ezek most nem az én problémáim voltak.