Ondaatje műve a multikulturalizmus egy igazi gyöngyszeme: hogyan képes együtt élni egy kanadai, egy indiai, egy kanadai-olasz és egy magyar (!) összezárva egy olasz villában (kicsit Dekameron-feeling). Nem csupán a nyilvánvaló kulturális különbségekkel kell szembenézniük, hanem saját múltjukkal és jelenükkel is (mely egyáltalán nem olyan, amilyet elképzeltek maguknak). Az egyetlen közös vonása ezeknek az embereknek az, hogy mindegyikük életében meghatározó szerepet játszik (és játszott) a háború. A regény annak a példája, hogy hogyan sodorja az egyéneket messze szülőföldjüktől, a nekik kijelölt és megtervezett életútjuktól egy olyan hatalmas forgószél, mint egy világháború. Mindegyikük kikerült a számára biztonságos közegből, és most ismeretlen országokban, ismeretlen emberek között kell boldogulniuk. Ennek következtében természetesen a személyiségük is megváltozott, és lehet, hogy olyan emberekké váltak, akik nem szerettek volna lenni. A villában mindegyikük elmeséli a maga történetét, így a kényszerű összezártság jelenét múltbeli visszaemlékezések szakítják meg, és végül kiderül, hogy senki és semmi sem az, aminek látszik: még az angol beteg sem angol.