Aki azt hiszi, hogy egy könnyed, misztikus-romantikus történetet kezd olvasni, az hamarosan (körülbelül az első oldal után) csalódni fog. A parfüm minden, csak nem könnyed vagy romantikus. Egy izgalmas, érdekes thrillernek mondanám inkább, amiben számomra a legszembetűnőbb elem az emberek (főként a főhős) ridegsége, közömbössége mások iránt. Egy különleges szaglóérzékkel megáldott/megvert férfi életét ismerhetjük meg, aki a tökéletes érzelmi elhanyagoltság miatt igazi szörnyeteggé cseperedik fel, a szeretet legkisebb szikrája nélkül. Különleges képessége fejlesztésére áldoz mindent, mániákusan törekszik a siker, az elismerés felé, amit végül el is ér. A könyv akár a meg nem értett zsenik megpróbáltatásairól is szólhatna, arról, hogy aki igazán tehetséges valamiben, annak általában irigység és elutasítás a jutalma. Itt azonban a főhős megbirkózik a felé irányuló ellenszenvvel, sőt, éppen a hirtelen jött siker az, ami megrémíti, és készteti olyasmire, amitől teljesen sokkos állapotban teszi le a könyvet az olvasó.