Az eddig bemutatott népek regéinek, mondáinak és mítoszainak olvasása közben akarva-akaratlanul is összehasonlításokba bocsátkozik az ember: a régi szövegekből levonható kulturális sajátosságok hol szimpatikusnak, hol távolinak tűnnek, az egyik szerkezeti felépítés, narrációs stílus ismerősnek hat, míg a másik nehezen követhető. A sokszor több ezer éves múltra visszatekintő történetek puszta fennmaradása is rejtély. Ennek megértéséhez nyújt segítséget ez az érdekes tanulmány, ami tudományos alapokra helyezi eddigi találgatásaimat és sejtelmeimet. 

Három ókori kultúra (Egyiptom, Izrael, Görögország) bemutatásával szemlélteti vallás, tudomány, írásbeliség és történelem bonyolult kapcsolatát. Megtudjuk, hogy mi képezte az ott lakók identitásának alapját, mi volt az az összetartó erő, aminek köszönhetően nem sodorták el őket a történelem viharai. Egyiptomban az állandóságot az épületek kialakítása és díszítése adta - ezek több ezer éven át változatlanok maradtak, a mesterek szolgamód másolták az elődeik által kidolgozott arány- és perspektívarendszert, a szent szövegeket és történeteket. A zsidóság nem támaszkodhatott az állandó otthon adta biztonságra, így ők a szent szövegeik ismétlésével és memorizálásával érték el népük egységét, ez biztosított közös hátteret számukra. A görögöknél irodalmi alkotások alkották a kultúra alapját, ám az ő esetükben nem az értelmezés nélküli ismétlés, hanem az interpretálás, a feldolgozás és az ősök alkotásainak szabad felhasználása, sőt azok túlszárnyalása lett az értelmiség célja.

Természetesen ennél sokkal többről is szó esik a könyvben, ami tudományossága miatt nem a legkönnyebben fogyasztható olvasmány, de mindenképpen érdekes és tanulságos.