Rajongok a JÓ horrorfilmekért és történetekért, de sajnos csak nagyon kevés képes a nevetésen kívül más reakciót kicsalni belőlem. Az ördögűző egyike ezen keveseknek. Speciális effektek és vérben tocsogás helyett az emberi elme sötét bugyraiban bolyongunk, az általunk ismert világ határain. Itt a tudomány már nem tud racionális magyarázatot adni a hátborzongató jelenségekre, marad a természetfölötti, az okkultizmus, vagy ha úgy tetszik, a vallás.

A könyv azt a folyamatot mutatja be, ahogy először az orvostudomány, majd a pszichológia is csődöt mond egy 12 éves kislány egyre különösebb tüneteinek kezelésében. Végül nem marad más hátra, el kell fogadni, hogy Regant megszállta egy démon, akinek egyetlen célja, hogy parazitaként a kislány testében élősködjön. A könyv bővelkedik félelmetes, undorító és felkavaró jelenetekben, a bestiális részletekre most inkább nem térnék ki. Az egyetlen megoldást az ördögűzés jelenti, ám a kislány megmenekülésének komoly ára van.

A befejezés után pedig marad a kétely: most akkor mindez tényleg megtörtén(he)t? Létezhetnek démonok, vagy csak az elménk tréfál meg minket? És ahogy az egyik főszereplő is megfogalmazza: miért könnyebb a gonosz erőkben hinni, mint a jókban?