A számos regényben és filmben megjelenített korszakban hihetetlen ellentétek fértek meg egymás mellett. Ekkor épült a Versailles-i palota, és törtek ki éhséglázadások, ekkor történtek a boszorkányüldözések és kezdett feljődni a modern tudomány, illetve ez a legkifinomultabb illemszabályok és egyben a legbrutálisabb igazságszolgáltatás kora. Egy olyan országról van szó, ami Európa akkori legnagyobb hatalma volt, óriási területtel és népességgel, azonban sokszor még a szomszédos falvak lakói sem értették egymás nyelvét. Egyedül a király személye kötötte össze ezeket az embereket, akik olykor még feltérképezetlen területeken laktak. Mindeközben a társadalom néhány százalékát kitevő nemesség elképesztő fényűzésben élt, ma már furcsának ható szokásokkal és szigorú szabályokkal.

Elképzelni is nehéz, hogyan zajlottak a mindennapok a modern kor vívmányai nélkül: hogyan terjedtek a hírek, hogy történt az adminisztráció különféle ügyekben, és egyáltalán, hogyan tudtak egy állandó életszínvonalat fenntartani a természet szeszélyei ellenére. Nyilvánvaló, hogy a fejlődés nem ment zökkenőmentesen, de folyamatos volt: így maradhatott Franciaország az európai nagyhatalmak között több évszázadon át.