Nagy reményekkel vágtam bele az Ördögűző folytatásába, ám mint oly sokszor, sajnos ismét csalódnom kellett. A legendás első részhez képest a második csupán halvány utánzat, egy sima krimi. Semmi borzongató félelem, minimális természetfeletti. Tipikus példája annak, hogyan lehet még egy bőrt lehúzni egy már bejáratott és nagy sikerű alkotásról. Hiába bukkan fel újra "Carras atya" és Kinderman nyomozó, az egész történet nem több egy kis hipnózissal és pszichiátriai betegségekkel megbolondított detektívregénynél. 

Az egész könyv egyetlen pozitívuma Kinderman karaktere, aki időről-időre érdekes bölcselkedésekbe kezd, a nyomozás menetétől látszólag teljesen függetlenül. Olvashatunk továbbá egy hosszadalmas leírást arról is, hogy egy kutató hogyan rögzítette magnószalagra a különféle szellemek megnyilvánulásait, üzeneteit. Mindezekből az író igyekszik összetákolni egy vallási elméletet Isten és Lucifer mibenlétéről, de nagyon gyenge lábakon áll az egész, így nem is tűnik hihetőnek. Így hát számomra Blatty megmarad az Ördögűző zseniális szerzőjének, ezt a próbálkozást pedig inkább elfelejtem neki.