Szórakoztató, könnyed olvasmány, ami nem akar túl sokat mondani, cserébe viszont érzékletes képet nyújt Vermeer, a 17. századi holland festő koráról, és városáról, Delftről. Megismerhetünk egy elképzelt, ám nagyon is izgalmas magyarázatot a kép eredetére, elkészülésének körülményeire. Eszerint a festmény modellje a Vermeer család egyik szolgálólánya, Griet, aki saját jó hírét és becsületét kockáztatva ül nap mint nap a vászon és a mester fürkésző szeme elé. 

Griet a történet narrátora is egyben, aki egyszerű munkáscsalád lányaként kerül az előkelő házba, ahol hamar felkavarja az állóvizet: gyors észjárása és éles szeme feltűnik Vermeer-nek, és megteszi segédjének. Ezzel különleges pozíciót kap a családban, ami persze nem mindenkinek tetszik, Griet állandó támadások, cselszövések céltáblája lesz. Mestere is csak addig áll ki mellette, amíg saját érdekei megkívánják. Mikor aztán segédből egy festmény modelljévé lép elő, elszabadul a pokol, és Griet-nek választania kell: követi-e a többi, rossz útra tért cselédlányt, vagy otthagyja az imádott műhelyt és a festményeket. Köztes út akkor még nem volt. Főhősünk végül úgy dönt, hogy a neki kijelölt utat választja: férjhez megy és gyereket szül. A műtermet férje hentesüzletére cseréli, és boldogan él, amíg meg nem hal. 

Bármennyire is kiszámítható volt ez a befejezés, én az utolsó pillanatig reménykedtem, hogy Griet sorsa legalább egy picit más lesz, mint a több ezer másik holland lánynak. Aki egyszer megcsillantotta tehetségét, hozzáértését, megérdemelné, hogy később is köze legyen a művészethez, anélkül, hogy kivetné magából a társadalom. Akkoriban sajnos a nőknek nem létezett más életpálya, a családanya-szajha tengelyen nem voltak köztes pontok. Így hát a Vermeer család egykori szolgálólányának elégtételt csak a róla készült gyönyörű, különleges festmény jelent, ami örökké hirdetni fogja, hogy élt egyszer egy Griet nevű holland lány, aki több volt, mint egyszerű cseléd.