A szinglik ősanyja, Carrie Bradshaw kétbalkezes barátnője, modern kori nőideál? Akármelyik jelzővel is illetjük, annyi bizonyos, hogy Bridget Jones már nem csupán egy kitalált karakter, hanem egy jelenség. A 90-es évek (ami hozzánk 2000 után köszöntött be) világának társadalmi lecsapódása ő, aki egy új csoport létrejöttét jelzi, az egyedülálló, 30 körüli, gyermektelen nőkét. Ez az új kaszt nehezen találja meg a helyét a már amúgy is sokszínű nyugati társadalmakban, de kitartóan küzd létjogosultságáért. Mi sem jelzi ezt jobban, hogy néhány évvel Bridget szerencsétlenkedései után Amerikában már önálló iparág épült a gazdag szingli nők igényeinek kiszolgálására. Egy szó mint száz, Bridget Jones lett modern korunk egyik társadalmi úttörője.

Az, hogy élvezi-e ezt a szerepet, már más kérdés. Naplójából úgy tűnik, nem igazán. Süt belőle a bizonytalanság, a magányosság és a vágyakozás. A humoros jelenetek és szellemes mondatok mögül elő-előbújik a szánalmasság. Nem azért, mert szegény Bridget társ nélkül éli az életét, hanem mert ő ezt ennyire tragikusan fogja fel. Mintha párkapcsolat nélkül nem lenne teljes értékű ember. Bár barátai számtalanszor kisegítik őt a pácból, családja nem igazán könnyíti meg a helyzetét. Főhősünknek megannyiszor szembe kell néznie a társadalom elvárásaival: hol a párod? Mikor házasodtok össze? Hány gyereketek lesz? Mivel a választ ő maga sem tudja, kétségbeesését alkoholba, dohányzásba, nassolásba és értelmetlen kapcsolatokba fojtja. Míg nem egy nap eljön érte a herceg fehér lovon, akit hogyan is hívhatnának másként, mint Mr. Darcy (Büszkeség és balítélet). Na de hol van az a rész, hogy Bridget ráeszmél arra, ő egyedül is megállja a helyét? Mikor döbben rá, hogy ő egy önálló, kerek egész, aki párkapcsolat nélkül is teljes értékű ember? A válasz: Amerikában. De ez már egy másik szingli-sztori.