Pusztán kedvtelésből levenni a polcról egy ilyen tömör és száraz tankönyvet szinte már perverziónak tűnik, pedig a maga nemében igenis szórakoztató olvasmányról van szó. A megfelelő körülmények között (nincs határidő, nem kell memorizálni az olvasottakat) egy jól megírt tankönyv ismeretterjesztőként is megállja a helyét. Bár Andorka könyvében nincsenek színes képek (sőt, még fekete-fehérek sem), a világosan megszerkesztett, logikus felépítésű fejezetek a sokszor száraz tényanyagot is fogyaszthatóvá tették. Ráadásul nincs szükség szociológiai ismeretekre sem, a könyv teljesen kezdők számára is érthető. 

A tudományág történetét és alapvető módszertanát bemutató fejezetek után a társadalom különféle szegmenseit veszi sorra a könyv, úgy mint család, nemzet, kisebbségek, oktatás, vagy életmód. Olyan folyamatokat is megvizsgál, mint a társadalmi változás, népesedés és vándorlás. Minden témakör kitekintést ad a nemzetközi eredményekre és a magyar helyzetre is. Bár már kissé túlhaladottak a kutatások, hiszen éppen 20 év telt el a kötet megjelenése óta, így is sok fontos jelenségre rávilágít, amik a napi események, hírek megértésében is segítenek. 

Különösen érdekes a magyarországi viszonyok tényszerű, kutatásokkal és számadatokkal alátámasztott bemutatása, ami elénk tárja a szomorú valóságot: milyen messze vagyunk a modern, a kiegyensúlyozott, jómódú társadalom modelljétől. Amit a hírek sorai között, emberek közt járva-kelve, a saját bőrén érzékel egy átlag magyar, sokszor maga sem tudván, mi is a baj, azt feketén-fehéren elénk tárja Andorka műve. A szembesítés fájdalmas, annál is inkább, mivel az akkori előrejelzések sem kecsegtettek semmi jóval, sőt, az akkori jóslatokhoz képest még negatívabb irányba mozdultunk el azóta.