Az írónőtől már megszokott módon rendkívül különleges, egyedi regényt vehettem kézbe. A fülledt, kicsit nyomasztó és állandó bizonytalanságban tartó hangulat több forrásból táplálkozik. Az alapot a viktoriánus kor adja, amiben a történet játszódik. Ez a sötét, prűd és rendkívül képmutató időszak (legalábbis Angliában) számos könyv keretét adta már, egyszerűen azért, mert az alapvető emberi késztetések elnyomása hatalmas belső feszültséget eredményez, és ez szélsőséges tettekhez vezet. Talán soha annyi ferdehajlamú, perverz férfit nem hordott még hátán a föld, mint akkoriban - és talán soha annyi prostituált nem állt készenlétben, hogy ezeket a furcsa vágyakat kielégítse. Kereslet és kínálat, ugyebár.

Tehát a kiindulási alap ez a túlfűtött, egyszersmind végletekig szemérmes korszak, ahol egy cirkusz életébe csöppenünk. Egy zárt és titokzatos világba, ahol a látszat, az illúzió fenntartása létfontosságú. Aki kiesik a szerepéből, azt könyörtelenül lesöprik a porondról. Művészet és kóklerség, emberség és üzlet feszülnek egymásnak, sok áldozatot hagyva maguk mögött. Főhősnőnk remekül elnavigál ebben a furcsa korban és ebben a különleges világban, de neki is sok súlyos kompromisszumot kell kötnie.

Végül, ha mindez még nem lenne elég, az írónő ennek az "egzotikus" világnak is a legfurább tagjait szemelte ki regénye szereplőinek. Ahogy a főszereplő életét követjük nyomon, először prostituáltak tűnnek fel, később mindenféle testi elváltozással élő szerencsétlen, végül pedig a cirkusz lakói, mind-mind saját háttértörténettel. Ezekbe a sorsokba Carter szinte észrevétlenül csöpögteti az irreális, mágikus elemeket, így aztán (akárcsak egy jól sikerült mutatványnál) nem tudjuk, hogy amit olvastunk, az valóság-e vagy csak a képzeletünk játszott velünk. Ez az állandó bizonytalanság olyan feszültséggel tölti meg a könyv lapjait, hogy szinte nem is lehet letenni.