Comedy is tragedy that happens to other people.

Avagy a komédia olyan tragédia, ami másokkal történik - ez egy igen jellegzetes idézet Angela Carter művéből, ami több szempontból is remekül illik hozzá. Egy idős hölgy nosztalgiázását olvashatjuk, amely során olyan családi titkok tárulnak fel előttünk, amik egy sor transzgenerációs traumát indíthatnának el - ám olyan szellemes, humoros stílusban, ami még a legsötétebb részeknél is mosolygásra késztet. Persze csak azért tehetünk így, mert pontosan tudjuk, hogy ezek kitalált karakterek kitalált problémái. Komédia és tragédia szétválaszthatatlanul összekeveredett ebben a Shakespeare-i félreértésekkel megtűzdelt visszaemlékezésben.

A "comedy of errors", azaz a tévedések vígjátéka műfajt modernizálta Carter, amikor egy szövevényes színészdinasztia rokoni szálait próbálta felgöngyölíteni. Generációnként minimum egy ikerpár, összecserélt apák (és anyák?), árván maradt fiatal és idős rokonok befogadása bonyolítja a családi krónikát, amit Dora Chance, egy elbűvölő idős hölgy elevenít fel. Nem könnyíti meg a helyzetet az sem, hogy a bohém családban rengeteg a színész, az énekes és a táncos, csupa feltűnési viszketegségben szenvedő, impulzív művészlélek. Náluk sosem unalmas egyetlen családi összejövetel sem, mindig történik valami botrányos, amiről aztán cikkezhetnek a bulvármagazinok.

A szereplők színes kavalkádján túl a regény nyelvezete sem hagy egy perc pihenőt az olvasónak: minden sorra jut egy poén, kulturális utalás, kikacsintás vagy éppen idézet. Az egész mű sűrű és szövevényes, nincsenek üresjáratok, ezért hiába rövid, viszonylag lassan tudtam csak haladni vele. Egy molyos értékelés szerint Dora egy olyan nagynéni, akihez jó lehet hétvégente feljárni és családi anekdotákat hallgatni tőle - szerintem viszont elég lehet havonta egy látogatás is.