Biztos mindenkivel előfordult már, hogy egy jól sikerült buli után nagyon későn ment haza, esetleg munka vagy utazás miatt iszonyat korán kellett elindulnia otthonról. Ezt a nagyon kései-nagyon korai (nézőpont kérdése) időpontot, a hajnali órák különleges hangulatát igyekszik megragadni Murakami. Az elcsendesült, a felszínen látszólag békésen alvó Tokió remek hátteret szolgáltat a könyv cselekményéhez. Azaz mégsem. Voltaképpen úgy áll a helyzet, hogy sok minden nem történik és Murakami inkább egy hangulat-regényt írt. A részletes leírások, az apró mozzanatok megragadása mindig is az egyik jellemzője volt, ebben a rövid kis könyvben pedig még koncentráltabban érzékelhetők. Az elején teljesen hétköznapi beszélgetések, élethelyzetek szinte észrevétlenül váltanak át valami különösbe, valami ködös megmagyarázhatatlanba. Kezdetben a szereplők is teljesen átlagos figuráknak tűnnek, aztán mindegyikükről kiderül valami furcsaság - akár még a sorsuk is összekapcsolódhatna. De nem, ez nem egy mindent megváltoztató éjszaka, csak egy életkép egy nagyvárosból, és ha felkel a nap, minden ugyanúgy megy majd tovább.