"The wider we read the freer we become." /Jeanette Winterson/

litfan

litfan

Stephen King: Rita Hayworth and Shawshank Redemption /A remény rabjai/ (1982)

2018. április 20. - Barbie66

a_remeny_rabjai.jpgÍgy jár az, aki e-könyvet olvas: tartalomjegyzék híján fel voltam készülve egy kb. 600 oldalas szóáradatra, (mivel a történet alapjait ismertem) a börtönélet részletes bemutatására, a lélektani folyamatok aprólékos ábrázolására, amikor egyszercsak vége lett a sztorinak. Éppen kényelmesen elhelyezkedtem volna a regényben, amikor a 100. oldalnál feltűnt, hogy voltaképpen már minden eldőlt, minden fordulatra fény derült és a főszereplő éppen lezárni készül meséjét, ami kb. 120 oldal után meg is történt. Egyszóval a legmeglepőbb fordulat az volt számomra, hogy King egyik leghíresebb története egy kisregény. A kötet többi novelláját egyelőre félretettem, de nem kizárt, hogy visszatérek még rájuk.

Maga a történet zseniális, valóban filmvászonra kívánkozó, tömörsége ellenére képes igazán mély gondolatokat is megvillantani. Az életfogytigra ítélt rabok élete a börtönben klasszikus téma, mégsem sikerült még ennyire átfogó képet adni róla. Az, hogy a börtön egy külön világ, a maga hierarchiájával, szokásrendszerével, eddig is tudhattuk, arra viszont King mutat rá talán először, hogy voltaképpen nem más, mint a kinti világ eltorzított mása. A kapcsolatok, a kisebb-nagyobb szívességek működtetik az egész rendszert. Bár a rabok mind más módot találnak a hosszú-hosszú évek eltöltésére, alapvetően mindegyikük végigmegy azon a folyamaton, ami a kezdeti bezártság okozta pánikból átvezet a szigorú napi rutin megszokásába, a belenyugvásba, végül pedig az egész rendszer adta biztonságérzet megkedvelésébe. Aki az életének több, mint kétharmadát a börtön falai közt tölti, annak az lesz a valós világ, és a szabadság ijesztővé válhat számára. Kivéve a regény egyik főhősét. Andy képes megőrizni valamit abból az emberből, aki a rabosítása előtt volt, így nem válik függővé, és alkalmas marad a kinti életre.a_remeny_rabjai2.jpg

Érdemes néhány szót ejteni a regény magyar fordításáról is, ha már megszokásból így olvasom King könyveit. Úgy tűnik, hogy a hasonló témájú könyvek és filmek sajátossága, hogy a magyar változatot telezsúfolják rendkívül életidegen, szlengnek vélt kifejezéssel, ezzel próbálva érzékeltetni az elítéltek, a börtön sajátos nyelvezetét. Ez sajnos olyan szófordulatokat eredményez, amilyeneket soha senki sem használ, arról nem is beszélve, hogy be-becsúsznak képzavarok is: "Mintha az ember megütné az isten lábát a lovin." Ne Isten lábát üssük meg, hanem a főnyereményt - főleg, ha a lovin vagyunk. Szóval aki King bácsi meséit igazán jó minőségben szeretné élvezni, az szánja rá magát az eredeti, angol verzióra - még az is lehet, hogy többre megy vele, mint a kitekert magyar nyelvűvel.

A bejegyzés trackback címe:

https://litfan.blog.hu/api/trackback/id/tr4913850878

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása