Két merőben különböző, de Kingre ugyanúgy jellemző novella került bele ebbe a kötetbe, és mindkettő remek volt a maga módján. Az amerikai szerzőt előszeretettel aposztrofálják a horror mestereként, de rengeteg műve egyáltalán nem ebbe a műfajba sorolható, akad köztük fantasy, krimi, sci-fi vagy épp lélektani thriller. Ezúttal a két utolsó kategóriába sorolhatók írásai, melyeket mivel nem köt össze semmi a szerző személyén kívül, inkább külön-külön tárgyalnám ki.

A langolierek

A kötet első novellája egy klasszikus sci-fi, ami egy repülőn kezdődik... remek ötlet volt nyaralás előtt belevágni. Szóval néhány utas arra ébred egy repülőút során, hogy a gép rajtuk kívül teljesen üres - hamar véget is érne a történet, ha nem lenne velük egy pilóta is. Fogalmuk sincs mi történhetett, és mi is csak velük együtt, szép lassan fogjuk fel helyzetük súlyát: valamilyen úton-módon kiléptek az idő szövedékéből, és a múltban ragadtak, egy leáldozó világban, amit rémisztő gyorsasággal falnak fel a rémisztő langolierek. King zsenije abban áll, hogy ezt a banálisnak ható vázat olyan részletekkel, mozzanatokkal képes feltölteni, amitől hihetőnek és ezért hátborzongatónak hat. Már a kiindulási helyzet, azaz egyedül ébredni egy repülőn is épp elég borzongató, de aztán ez különös, időből kiszakadt világ egy több furcsa jelenséget produkál: megváltozik az érzékelés, kifakulnak a színek, eltompulnak a hangok, állott lesz a levegő. Egy igazán izgalmas finálé után Kingtől ritka optimista és életigenlő lezárást kapunk, ami viszont éles kontrasztban áll a következő kisregénnyel.

Titkos ablak, titkos kert

A Johnny Depp főszereplésével készült filmváltozatot már ezer éve meg szeretném nézni, de tartottam magam az "előbb a könyv, aztán a film"-elvemhez. Előre nem szeretném leszólni a filmet, de nem hinném, hogy sikerült visszaadni azokat a finomságokat, amiket egy ilyen történet megkíván. Az elején lassan peregnek az események, Mort Rainey, a sikeres író hegyvidéki rejtekén nyalogatja sebeit válása után, amikor felkeresi egy különös idegen, és azzal vádolja, hogy ellopta az egyik történetét. Az események egyre durvább fordulatot vesznek, míg végül Mort teljesen belegabalyodik John Shooter hálójába... azaz várjunk csak. Hogy lehet, hogy senki sem látta a férfit, amikor fényes nappal beszélgetett vele? Hogyan lehetséges, hogy senki sem tud a férfi létezéséről? Miért alszik olyan sokat Mort? És miért fáj minden porcikája ébredés után? King egy beteg elme, egy megtört ember fokozatos leépülését mutatja be nekünk úgy, hogy csak a végén rántja le a leplet művéről. A novella utolsó oldalain hirtelen minden átfordul bennünk és a szereplőkben is, ami valóban döbbenetes élmény.

King bevallása szerint ez volt az utolsó munkája aminek egy író a főhőse - ugye ott volt a Halálos árnyék, amiben George Komor egy életre kelt írói álnév volt. Aztán a Tortúra, amiben egy őrült rajongó szerzett "kellemetlen perceket" rajongása tárgyának, az imádott írónak. Végül pedig Az istenek szövegszerkesztőjében a kétségbeesett családapa a valóságot is képes volt átírni. Látszik, hogy a szerzőt nagyon foglalkoztatja ez a téma, az írók és a valóság kapcsolata. Óriási hatalom van a tehetséges írók kezében, képesek új valóságokat teremteni, amik ha megérintik a saját valóságunkat, könnyen kibillenthetik a labilisabb elméket törékeny egyensúlyukból. Ekkor borul ki egy elvakult rajongó kedvenc szereplője elvesztésén, vagy ekkor hasad le a "művészi én" (hívják George Komornak vagy John Shooternek) az író személyiségéről. Nem tudom, mit lehet még erről a témáról elmondani, de ha maradt még valami, abból biztosan egy újabb zseniális King-regény születik majd.