Mostanában mindenki sci-fit ír - miért maradna ki éppen az egyik legszínesebb életművel rendelkező írónő? Persze a műfaj határait döntögetve, saját egyedi stílusában teszi ezt, így egészen különleges és bonyolult lesz a végeredmény. Winterson továbbgondolja modern világunk aktuális kérdéseit (úgy mint környezetvédelem, fenntarthatóság, mesterséges intelligencia, fogyasztói társadalom, az állam szerepe) és megalkot egy világot, ami a miénkre már csak nyomokban emlékeztet, de nagyon is logikus lépések vezettek létrejöttéhez. Ez a civilizáció egy gigacég irányítása alatt áll, szinte mindenki itt dolgozik. Drasztikus lépések történtek a környezetszennyezés megfékezésére: betiltották a személyautókat, megszűnt a mezőgazdaság. A fogyasztói társadalom vásárlás-mániáját egy érdekes kölcsönző-rendszerrel enyhítették, az öregedést a géntechnológia és a plasztikai sebészet segítségével megállították. Mindenki szép (sőt, tökéletes) és fiatal.

Úgy tűnik azonban, hogy a bolygót mégsem sikerül megmenteni, túl későn kaptunk észbe. Mit lehet hát tenni? Jön a klasszikus sci-fi válasz, keresni kell egy másik élőhelyet az emberiség számára. Millió könyv és film készült erre az ötletre alapozva, de Winterson képes volt valami új színt vinni ebbe a klisébe is. A könyvől megismerünk egy elméletet (hiedelmet) mely szerint már a mi civilizációnk is egy másik bolygóról érkezett, és a 65 millió évvel ezelőtti, dinoszauruszok kipusztulását okozó események tervszerűek voltak és az új bolygó lakhatóvá tétele volt a céljuk. Vagyis amit a mi, saját jogon kialakult civilizációnknak gondolunk, azt valójában már örököltük valakiktől, akik ugyanazokat a hibákat követték el, mint mi...

A regény négy nagy fejezetre tagolódik, amik más korban játszódnak, és mindegyikben történik utalás a fenti bolygó-cserére. Míg az egyikben éppen zajlik az expedíció, a másikban a távoli jövőbe vesz még csak a lehetősége is, ezért abban sem lehetünk biztosak, hogy az események lineárisan követik egymást, vagy éppen újra és újra megtörténnek. Múlt és jövő összemosódik, a jelenben pedig hiába próbáljuk kibogozni a szálakat, a történelem bizony csak ismétli önmagát.