Anno az egyetem alatt elhatároztam, hogy az érdekesnek gondolt, de méltatlanul elhanyagolt témákat/könyveket később újra előveszem majd, és ráérő időmben alaposabban áttanulmányozom őket. Az irodalomtörténet mondjuk elég hangsúlyos volt a félévek során, és szabadidőm se lett több, sőt - mégis, amikor megláttam ezt a könyvet, tudtam, hogy nekem ez kell. Aztán sokáig csak várt a polcomon, de végre eljött az ő ideje is. 

Nem hazudok, több, mint egy év kellett hozzá, hogy a végére érjek, persze közben rengeteg másik könyvet (főleg regényeket) olvastam el, és csak hébe-hóba vettem elő ezt az egyáltalán nem könnyű vagy szórakoztató olvasmányt. Fejezetenként tárgyal egy-egy irodalmi korszakot, nagyjából az egyetemi kurzusokkal megegyező felosztásban, sok idézettel és képpel. A legnagyobb bajom vele talán az, hogy bár a címe irodalomtörténetet ígér, valójában egy esszégyűjtemény az angol irodalom korszakairól, időrendi sorrendben. Minden korszakról más szakértő ír, más hangnemben, más megközelítésben. Valahogy nem áll össze egységes egészbe, és kissé önkényesnek tűnt a bemutatott szerzők és műveik kiválasztása is. Elképzelhető, hogy még a régi irodalomtankönyvek felépítését hiányoltam, azóta elég kevés hasonló jellegű művet olvastam.

Mégis érdemes volt háttérolvasmánynak választanom, mert azért sok, összevissza olvasott angol szerzőt és művet a helyére tett, és egységes rendszerbe szervezett a fejemben, annak ellenére, hogy a hosszú körmondatok és szubjektív elemzések közül kellett ezt kihámoznom.