King ezzel a regényével érkezik meg a 21. századba, és használja a modern technológiát újabb őrületének elszabadítására. A divathullámot meglovagolva egy posztapokaliptikus, zombis horrort írt, amiben az emberek a mobiltelefonjukon kapott, rejtélyes sugárzás hatására dühöngő vadállatokká változnak. Egy maroknyi túlélőt követünk, és velük együtt próbáljuk megérteni, mi is történhetett, miközben próbálnak életben maradni a folyton változó és "fejlődő" telefonemberek hátborzongató, új világában.

Látszólag remekül ötvöződnek a modern technológia, az agykutatás, informatika és telepátia eredményei, de a felszín megpiszkálásán túl nem igazán jutunk mélyebbre. Nincs valódi súlya a mondanivalónak, a 2006-ban utolsókat rúgó mobil-ellenes hiszti a mostani 5G-s összeesküvés-elméleteket idézi. Megdöbbentő, hogy akkoriban még akadt ember, aki nem használt mobilt, mostanra pedig keresve se találnánk ilyen embert, pedig csak 14 év telt el - nem sok túlélő maradna. Ez a "ne használj mobilt, mert zombi lesz belőled"-üzenet elég kevéske, a mögé pakolt agyműködést és számítástechnikát összefésülő elmélet pedig elég gyenge lábakon áll.

Kár is mögöttes tartalmat keresgélni, King ezúttal inkább a "gyilokra" ment rá: térdig gázolunk a vérben és belekben, olyannyira, hogy a regény végére szinte már közömbössé is válunk a mérhetetlen öldöklésre. Pörögnek az események, a fejezetek gyors egymásutánban következnek, mintha egy film jeleneteit látnánk, nincs megállás. A mobil egy igazi "irodalmi junk food": enyhe bűntudattal, de annál nagyobb élvezettel fogyasztjuk, és bár "tápértéke" semmi, egyben befaljuk az egészet. Mint a Meki: néha belefér, de azért nem élnék kizárólag ezen.