November - kedvenc műfajok

Lassan vége az évnek, és vége a rangsorolásos extra bejegyzéseknek is. Nem is baj, mert kezdek kifogyni a témákból, és kicsit terhessé is vált már ez a havi "kötelező kör". Hiába én találtam ki magamnak ezt a listázósdit, ha muszáj csinálni, előbb-utóbb nyűggé válik.Szóval ebben a hónapban a kedvenc műfajaimat veszem sorra. Igaz, hogy volt már kedvenc fantasy-s, meg vámpíros lista is, de nyilván nem csak e két típusba tartozó könyveket olvasok. Szerencsére elég színes volt a paletta, annak ellenére, hogy a "műfaj" fogalma nem feltétlen húzható rá az összes kategóriára - maradjunk inkább a "típus" kifejezésnél.

10. Krimi

Ez az a típus, amit a legkevésbé kedvelek, és bevallom, hogy nagyon kevés ilyen jellegű könyvet olvastam. Hidegen hagynak a műfaj klasszikusai, mint Miss Marple, Sherlock Holmes vagy Poirot. Talán egyetlen egyszer olvastam Agatha Christie-től valamit, de annyira nem fogott meg, hogy még a regény címére sem emlékszem. A legfurcsább az egészben, hogy még magamnak sem tudom megmagyarázni, mit nem szeretek a bűnügyi történetekben. Valahogy nekem kevés egy jó könyvhöz az, hogy valaki megöl valakit és utána próbálunk rájönni, ki volt a tettes. Az az egyáltalán nem megalapozott véleményem, hogy a krimikben túl nagy szerep jut a logikának, a rideg tényeknek, míg az érzelmek, a képzelet háttérbe szorul... várom a kötetet ami rácáfol az előítéleteimre.

9. Humor

A másik mumus műfaj számomra, rendkívül ritkán fordul elő, hogy nevetni tudok egy könyvön. A fejemben az "olvasás" és a "nevetés" két összeegyeztethetetlen fogalom, hiába íródnak szép számmal kifejezetten humorosnak szánt alkotások. Valahol Vonnegut-nál kiakadt a vicc-relém, és azóta sem sikerült helyrehozni. 

8. Chick lit

Ez az a kategória, ami már az elnevezésével halálra ítéli magát. Fiatal nőket megcélzó, súlytalan, sablonos és rendkívül sikeres filmfeldolgozások alapjául szolgáló könyvek tartoznak ide, olyan főhősökkel, mint Carrie Bradshaw vagy Bridget Jones. Hiába a popkultúra szerves részei, hiába szólnak nők széles rétegéhez, engem talán pont ezért nem tudtak elkápráztatni. Kikérem magamnak, hogy ilyen tucatáruval szúrják ki a szemem, és ilyen ál-irodalommal zsibbasszák az agyam.

7. Romantikus

A szerelem a legtöbb regény meghatározó motívuma, fő mozgatórugója, de azért önmagában ritkán elegendő egy jó történethez. A túláradó érzelmek, csöpögős jelenetek határozottan taszítanak, de a steril, érzelemmentes kötetek szintúgy. Vannak szerzők (Atwood, Winterson) akik mesterei a romantikus kapcsolatok érzékletes és életszerű leírásának, az ő minden szavukat iszom ebben a témában. 

6. Posztapokaliptikus

Egy viszonylag új műfaj, aminek lényege, hogy egy világégés utáni, újrarendeződő/újrarendeződött társadalomban játszódik. Ezzel remek lehetőség adódik arra, hogy az írók kilépjenek a saját világukat gúzsba kötő szabályok fogságából, és képzeletüket szabadjára eresztve, új társadalmakat alkossanak. Rendszerint nem rugaszkodnak el teljesen a világunktól, és burkolt (vagy nagyon is nyílt) társadalomkritikát fogalmaznak meg az új világrend felépítése közben.

5. Horror

Odakint szakad az eső, fúj a szél, én pedig egy meleg takaróba burkolózva egy rémtörténettel borzolom az idegeimet, néha fel-felpillantva, hogy ez a zörej a kint tomboló vihar, vagy a rám leselkedő szörny műve volt-e. Érdekes pszichológiai kérdés, hogy miért is szeretünk horrort olvasni/nézni: miért élvezzük, hogy önszántunkból a frászt hozza ránk egy gusztustalan rémalak? Talán ez a "biztonságos izgalom", amikor úgy élhetünk át adrenalinfröccsöt, hogy közben azért tudjuk, hogy ez nem igazi vér, mindjárt vége a könyvnek, és különben is, bármikor abbahagyhatom. 

4. Történelmi

Nagyon szeretek történelmi regényeket olvasni, egy hitelesen és hihetően megírt könyv felér egy időutazással. Bár nem gondolom, hogy a folytonos hátrafelé tekintgetésből bármiféle előrelépés származna, időről időre mégis érdemes visszaemlékezni arra, honnan is jutottunk el ide. Ez lehet elrettentő példa, de keserédes nosztalgia is. Külön érdemes kiemelni az alternatív történelmi regényeket is, amik a teljesen felesleges, de annál izgalmasabb "mi lett volna, ha" kérdést járják körül.

3. Családtörténet

A történelmi regényekkel rokon családtörténetek még közelebb állnak a szívemhez. Ennek talán az az oka, hogy a generációkon átívelő regényekben érhető leginkább tetten a történelem, ahogy kisemberek mindennapjain megérződik egy-egy nagyobb horderejű történelmi esemény, társadalmi változás. Néhány ilyen jellegű könyv a "kukkolás" élményét is megadja, olyan hétköznapi mozzanatokat is megörökít egy család életéből. Mások hányatott sorsú dinasztiáknak állítanak emléket, amikről olvasva az ember hálát ad egyszerű, mindennapos gondjaiért.

2. Mágikus realizmus

Ezt a műfajt (is) az egyetemnek köszönhetem, lehet, hogy magamtól nem választottam volna ilyen jellegű könyveket. A két, számomra legjelentősebb képviselője ennek a stílusnak Salman Rushdie és Haruki Murakami. Bár nagyon más hangulatú regényeket írnak, az alapvetésük ugyanaz: teljesen hétköznapi környezetben megjeleníteni csodás, mágikus elemeket. Lehetnek ezek rendkívüli képességekkel megáldott/megvert szereplők, különleges, nem evilági lények vagy elvarázsolt tárgyak is. A hétköznapi és a varázslatos markáns kontrasztja állandó feszültséget teremt a könyvben, és az olvasó sosem lehet biztos benne, hogy most épp milyen szabályok szerint játszunk.

1. Fantasy

Míg a mágikus realista regények nyomokban tartalmaznak fantasztikus elemeket, addig a fantasyk egy teljesen képzeletbeli világban játszódnak, az embereken kívül más lények szereplésével. Sokak számára a fantasy nem több felnőtteknek szóló meséknél, ami részben igaz is. Én ezt a műfajt inkább zseniális elmék játszóterének tekintem. Olyan "koponyák" engedték szabadjára minden képzelő- és teremtőerejüket, mint J. R. R. Tolkien vagy George R. R. Martin. Saját, különbejáratú, önálló szabályrendszerrel rendelkező világokat alkottak, amiket aztán civilizációkkal, történelemmel, sőt, mitológiával keltettek életre. Mi ez, ha nem az írói kreativitás csúcsa?