Végre utolértem a könyvekkel a sorozatot, úgyhogy számomra innentől válik igazán izgalmassá a történet. Eddig nagy vonalakban tudtam, hogy a szereplőknek honnan hova kell eljutnia, nem voltak hatalmas meglepetések, hiszen a tévében már láttam egyszer a vaják kalandjait. Az első kötet kritikájánál már írtam ennek az előnyeiről és hátrányairól, ami jelen esetben egy és ugyanaz: olvasás közben a sorozat színészeit látom magam előtt - mivel azonban a főszerepet Henry Cavill kapta, ez egy egészen vállalható kockázat. Eddig tehát a könyvek szórakoztatóak voltak, de kevésbé izgalmasak, maradt időm arra is, hogy a filmadaptáció eltérésein, hitelességén merengjek. A Vaják remekül beillik a filmes feldolgozások és eredetijük összehasonlításakor látható rendbe: bár egész jól visszaadja a könyvek hangulatát, és nézhető alkotás, csak a jéghegy csúcsát jelenti a regényhez képest. Sapkowski gazdag, kidolgozott stílusa, nyelvi bravúrjai és világának részletessége csak a könyvsorozat lapozgatásakor tárul elénk.

Sapkowski nem mutat meg mindent, amit a sorozatban láthattunk (ilyen fontos esemény például a soddeni csata), hanem sok esetben csak a szereplők elmondásából tudhatjuk meg, mi is történt. Ilyenkor nincs független narrátor, hanem egy karakter szemszögéből kapunk egy bizonyos mértékig torz képet. Sok részlet a homályban marad, annál is inkább, mivel kisebb-nagyobb időbeli ugrások vannak a fejezetek között, és a köztük lévő réseket nekünk kell menet közben kitöltenünk. Ez a balladaszerű szerkesztés tökéletesen illik a könyv középkori hangulatához, és az olvasót is megdolgoztatja, míg összerakja a kirakós darabkáit.

Ami a cselekményt illeti, nem szeretnék sokat elárulni, de drámai fordulatokban nincs hiány. Geraltot, Cirit és Yennefert eddig hol összesodorta, hol elszakította egymástól a sors, most viszont a történet során először valóban rendkívül távolra kerülnek egymástól, és vajmi kevés esély látszik arra, hogy újra találkozzanak. Az eddig legyőzhetetlennek hitt vaják is "emberére" akadt, és megtörténik az eddig elképzelhetetlen: Geralt vereséget szenved. Ciri így magára marad, és teljesen egyedül kell életben maradnia egy olyan helyen, ami a legharcedzettebbeket is próbára tenné.

Mindeközben a nagypolitika ott kavarog a fejük fölött, királyságok, varázslók és "másfajúak" ármánykodnak és szövetkeznek szüntelen. A negyedik kötetre már kezd kirajzolódni Sapkowski két fő problémafelvetése, az egyik az idegengyűlölet kérdése, vagyis a más származásúak egymás mellett élésének lehetőségei és az ebből fakadó konfliktusok. A másik pedig a "semlegesség" dilemmája, ami leginkább Geralt vezérmotívuma. Meddig maradhatunk ki a körülöttünk zajló eseményekből, és mikor válik elkerülhetetlenné az állásfoglalás?

Lássuk tehát, hogyan folytatódik Geralt és Ciri egyre szövevényesebb története... egy biztos, régen vártam már ennyire, hogy a kezembe kaparintsak egy könyvet.