"The wider we read the freer we become." /Jeanette Winterson/

litfan

litfan

Edgar Allan Poe: The Fall of the House of Usher /Az Usher-ház vége/ (1839)

2021. október 31. - Barbie66

the_fall_of_the_house_of_usher.jpgAki átvergődik ezen a novellafüzéren, az elmondhatja magáról, hogy tanúja volt több műfaj világra jöttének is - ám mint az ikerszülések általában - ez is nehéz szülésnek bizonyult. Ha nem lettem volna tisztában a kötet irodalmi jelentőségével, bizony hamar búcsút mondtam volna az egésznek. Mivel azonban Poe és művei megkerülhetetlenek az angolszász irodalomban, így kitartottam, és saját szememmel láttam, hogyan jönnek létre olyan alapvető műfajok, mint a horror, a sci-fi vagy a detektívregény. Ezeknek mind ebben a novelláskötetben volt a bölcsője, de persze még igencsak gyerekcipőben jártak.

Poe különös történeteit több gyerekbetegség is gyötri, a legfőbb problémát a mai olvasók feltornázott ingerküszöbe jelenti. A maga korában nagyon is hatásosak lehettek ezek a novellák élve eltemetésről, szellemekről, vámpírokról meg a halál különféle aspektusairól, az olvasókat nyilván elkapta a frász, de a modern korban ez már kevés. Még a legrövidebb darab is végtelenül hosszúnak tűnik a körülményes megfogalmazás a (vég)kimerítő leírások miatt.edgar_allan_poe.jpg

Véletlenül épp Halloween-re sikerült időzítenem a könyv elolvasását, így talán egy fokkal könnyebben tudtam hangulatba jönni a gótikus, sötét-romantikus stílusjegyeket felvonultató novellákhoz. Poe ezeket még megspékelte kora áltudományos, spirituális jelenségeivel is. Tobzódunk a félhomályos, ódon helyszínekben, elhagyott házak, kripták, pincék mélyére hatolunk, a hátborzongató hangulathoz pedig még a természet is asszisztál: vihar tombol, telihold világít sejtelmesen vagy éppen vaksötét éjszaka zuhan ránk.

the_fall_of_the_house_of_usher2.jpgA karakterek egytől-egyig mentálisan instabil, hiperérzékeny emberek, akik borzalmas dolgokat követnek el, vagy borzalmas dolgokat követnek el velük (esetleg mindkettő). Kivételt egyedül Sherlock Holmes előfutára, Dupin képez, aki sajnos visszatérő szereplő, és nagyképű, kioktató stílusával azonnal ellenszenvessé válik. Ami a női szereplőket illeti, ők mind betegesek, sápadtak, búskomorak és meghalnak.Némelyikük aztán visszatér mint kísértet vagy vámpír, esetleg zombi, de hogy nem nyugodnak békében, annyi biztos. Néhány állatnak is fontos szerep jut: macskák, hollók, orángutánok...

Összességében csalódás ez a nagy klasszikus, talán túl sokat vártam egy olyan műtől, ami megihletett számos, szintén klasszikusnak számító szerzőt, mint Lovecraft, Doyle vagy épp King.

A bejegyzés trackback címe:

https://litfan.blog.hu/api/trackback/id/tr9816741332

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása