Egy szépséges kötet, ami jól mutat a nappali könyvespolcán, aztán pedig ott porosodik évekig. Már-már ez lett a sorsa Aldrich könyvének, de aztán gondoltam egy merészet és belelapoztam. Szerencsére már a bevezető is rendkívül érdekesnek bizonyult, azonnal kiderült, hogy nem akármilyen birodalmakról lesz szó, hanem gyarmatbirodalmakról (bár maga a "birodalom" szó meghatározása magában foglalja távoli, meghódított területek birtoklását). A könyv egy-egy fejezetben elemzi egy adott birodalom gyarmatosítási törekvéseit, történelmüknek azt az időszakát vizsgálva tüzetesebben, amikor a területszerzések történtek. A "nagy földrajzi felfedezések" miatt tipikusan hódítónak tartott spanyol, portugál és angol trión túl olyan országokról is szó esik, amiket erről az oldalukról kevésbé ismerünk, mint például az Osztrák-Magyar Monarchia, az Orosz Birodalom vagy éppen az USA.

Egy-egy civilizáció sorsát tehát nem a kezdetektől kísérjük végig, hanem csak annál a pontnál lépünk be, amikor az eljut odáig, hogy terjeszkedjen. Láthatjuk majd, hogy a területszerzésnek számos oka és módja lehet. A legközismertebb ezek közül a spanyol és portugál "zsákmányszerző körút", vagyis a távoli, idegen földrészek emberi és természeti erőforrásainak kiaknázása. Hasonló módon jártak el az USA telepesei is, bár Észak-Amerika meghódítása egyfajta belső gyarmatosításnak tekinthető. Az oroszokat ezzel szemben nem a fellelhető nyersanyagok motiválták elsősorban, hanem a biztonság, ezért igyekeztek, hogy a lehető legnagyobb földterület válassza el Moszkvát az ellenséges országoktól. Végül egy kontinensnyi terület az ütköző zónájukká vált.

Az már a bevezetőben is elhangzott, de valóban szembeötlő, hogy a kötet fejezeteit alkotó tanulmányok mennyire eltérő színvonalon íródtak. Akadnak olyanok, amik pusztán a gyarmatosítás történetének kronológiai bemutatására szorítkoznak - sorjáznak a dátumok, személy- és helynevek. Ezeknél hamar el is vesztettem az érdeklődésemet. De ahol az események egyszerű felsorolásán túl kitérnek azok hatásaira, következményeire is, azonnal felvettem a fonalat. Mert hát mi is lehet más célja a történelem kutatásának, mint hogy segítsen megérteni a jelenünket, a körülöttünk kavargó, sokszor zavarosnak tűnő világot?

Amikor Kolumbusz először tette az új világrészre a lábát (amiről azt sem tudta, hogy az), fogalma sem volt róla, hogy milyen bonyolult folyamatokat indít el. Gyarmatosító és gyarmatosított társadalmak, kultúrák kölcsönhatása formálta ezután olyanná a világot, amilyennek ma ismerjük. Milyen is ez a világ? Sokszínűbb? Nehéz erre válaszolni, mert bár rengeteg új kultúrát fedeztek fel a hódító telepesek és ezáltal az anyaországok, sokat közülük ki is pusztítottak a föld színéről. A nyugati műveltség, a demokratikus értékek terjesztése sok esetben csak ürügyül szolgált az alig ismert népek leigázására. Milyen is lett ez a világ? Egy biztos, bonyolultabb. Az újdonsült kulturális sokszínűség kéz a kézben járt a rasszizmus térnyerésével, ami sokféle formát öltött: jószándékú paternalizmus, szegregáció vagy akár népirtás. A német kolonizáció például sokak szerint előszobája volt a holokauszt rémtetteinek. De még a segítő szándékú, csak kicsit fölényes gyámkodás is katasztrofális következményekkel járt: a meghódított, nyugati berendezkedésre kényszerített, majd hirtelen sorsukra hagyott gyarmatok csak óriási nehézségek árán tudtak önálló, teljes értékű országgá válni. A dekolonizáció (a gyarmatosítók kivonulása) után olyan kaotikus állapotok maradtak, amik még a mai napig sem rendeződtek (lásd Közel-Kelet, vagy a véres polgárháborúkba fulladó afrikai országok). A konfliktusok forrása mindenütt ugyanaz, mégpedig a gyarmatosítók által önkényesen meghúzott határvonalak, amik nem a terület társadalmi eloszlását követték, hanem a földrajzi tényezőket, vagy a nyersanyag-lelőhelyeket. Ezeken a mesterségesen kialakított területeken kellene működőképes államokat létrehozni, mindenféle társadalmi összetartó erő nélkül.

Külön kiemelném az USA-ról szóló fejezetet, mert számomra ez adta a legnagyobb "aha-élményt". Arról, hogy az indián őslakosokat milyen kegyetlenül irtották ki az egész kontinensről, ősi civilizációk tömegét törölve el a világból, már máshol is olvastam. De a 20. és 21. századra jellemző, merőben újszerű gyarmatosításról, a kultúra meghódításáról még sehol. Pedig ijesztően egyszerű, és a mindennapjainkban megfigyelhető jelenségről van szó: az amerikai értékrend, világnézet beszivárogtatásáról az egyszerű emberek életébe - nem béna, erőltetett propagandáról van szó, amivel a kommunista-szocialista országok próbálkoztak, gyakran ellentétes eredményt elérve. Menő filmek, menő zene, divat, kocsik, ételek - mindenki irigyli az amerikai jómódot és gondtalanságot. A folyamat azóta is tart - és működik, mert bár sokan szeretik szidni az amcsikat, este azért leülnek a tévé elé megnézni egy hollywoodi akciófilmet - más nagyon nincs is. Ebben növünk fel, ez vesz körül minket, és lehet ellene lázadozni, de ahogy egy okos ember is megjegyezte a könyvben: "még sohasem volt háború olyan országok között, amelyek mindegyikében van McDonald's". Vagyis az USA képes pusztán az életmódja exportálásával hódítani (szebb szóval szövetségeket kötni). Az internet korában sincs ez másként, sőt. Churchill nagyon ráérzett valamire, amikor azt mondta, hogy "a jövő birodalmai az ész birodalmai lesznek."